Folia archeologica 48.

Szabó Ádám: Suetrius Sabinus „újabb” felirata Pannoniából.CIL, III, 10490 = RD,369

88 SZABÓ AD

AM sem.

1

3 Az egyes sorokban ligatúrák nélkül, átlag 13-15 betű állhatott a láthatóság szerinti 3-4 teljes sorok és a hely szerint. A megmaradt töredékek alapján lehetőség nyílik a kőemlék egykori méreteinek a nagyjábóli meghatározására is. A felirat alja adott, vagyis az utolsó sor után még 4 cm, ez alatt a kidudorodás alapján a legalja, talán egy alsó kerete következett a kőemléknek nem túl vastagon. 53 cm-es átlagszélesség mellett a hasonló típusú feliratokat figyelembe véve megállapítható, hogy a kőemlék teljes egykori magassága kb. 80-90 cm lehetett és 10 legfeljebb 11 sort tartalmazott összesen az e típusba tartozó épített vagy egy kőtömbből készített feliratos szoborbázisok szerkezetét, a kőemlék és a meglévő teljes sorok méreteit is tekintve.

1

4 A lehetséges kiegészítési szempontokat számbavéve: RÓMER F. még annyit megjegyez, hogy „Ismeretlen császár tiszteletére emelt kő töredéke". A feliraton szereplő töredékes dedikáló formula is biztossá teszi megállapítását, hogy császár tiszteletére emelt bázis feliratáról van szó. A felirat keltezését írásmódja, megmaradt részének szövegezése a 3. század első felére ajánlja, főleg a dedikáló formulát tekintve, amely a század első évtizedeiben vált általánossá

1

5 és egész pontosan Kr.u. 210-től adatolható.

1

6 A felirat végén szereplő consul, pontifex I augur tisztség együttes pedig az állíttató személyének és rajta keresztül az "ismeretlen császár''^, ezt követően az állítás okának és idejének meghatározására is alkalmas lehet. így a szöveg legelején az uralkodó neve szerepelt dativusban, majd az állíttató személy neve és viselt tisztsége, amelyben a feliratot állíttatta, nominativusban - erre utaló, a szokatlan módon, a felirat végén folytatódó tisztségfelsorolás, ami csak az állítóra vonatkozhat, mivel a dedikáló formulához nem kötődik. Az állíttató nevét követő aktuális legfontosabb tisztségének feltüntetése után következik az ajánló formula vagyis aevotio a császári fenségért, ezt követi a már említett három tisztségcím, amelyek közül a consul-i cím a pontos keltezést is megadhatja. Párhuzamát e feliratszerkezetnek, ilyen szöveg szerinti összefüggésben nem találtam. A felirat rendhagyó szerkesztésére kézenfekvő és valószínű magyarázat lehet, hogy a dedikáló a felirat állítását követően kapta meg közel egyszerre a három magas tisztséget így ezek utólag bevésve kerültek a szöveg legvégére. Ki lehet az állíttató? Valószínű bár nem okvetlenül bizonyos, hogy hivatalban levő consul szerepel rajta, semmi nem utal consularis helytartóra, valamint nem is rövidítésről van szó, amit a másik két cím teljes kiírása mutat. Azon kívül olyan személlyel állunk szemben, aki első consulságát töltötte be, mivel nincs jelölve, hogy hányadszor viselte hivatalát. A következő két cím mutatja, hogy az állíttató szenátor a pontifex és augurcollegium-ok tehát a rómavárosi négy főpapi testület közül kettőnek tagja volt.

1

7 Ezáltal kivételes személyről van szó, mert Augustustól, 1

4 Pár példa a teljesség igénye nélkül pannóniai császárbázisok magasság és szélesség méreteire, mely méretek főleg az egymáshoz való arányaikkal képeznek párhuzamot az itt tárgyalt felirattal: RIU 1122, Intercisa, Hadrianus posztamens előlapja - magasság 125 cm, szélesség 105 ebből a kereteit feliratos mező magassága 76,5 cm, szélessége 105 cm; RIU 1016, Bölcske, Marcus Aurelius bázis - magasság 100 cm, szélesség 63,5 cm; RIU 1043, Lugio, Caracalla bázis - magasság 105 cm, szélesség 61,5 cm; RD 116, Ulcisia Castra - Severus Alexander és Iulia Mamaea tiszteletére állított bázis magassága 127, szélessége 69; RIU 1145, Intercisa - III. Gordianus bázis - magasság 128, szélesség 74 etc. 1

3 A severus korban, Caracalla uralkodása alatt kiteljesedően a tartományokban, az élő császárokat is kultuszban részesítették, ezzel együtt került sor a császári numennek tett devotio feliratokon való feltüntetésére is - Hertz 1998, 12-13, 219. 1

6 Gundel 1953, 133. 1

7 A rómavárosi főpapi testületekhez a korszakból általában ld. Scheid 1978 valamint Schumacher 1978.