Folia archeologica 48.

Simán Katalin: Az őskőkori pattintott kőeszköz gyártása és szakkifejezései

22 SIMÁN KAT ALIN különíteni a szándékosan és véletlenül tört darabokat, hiszen a szándékos törés külön technológiai folyamatot jelöl. Helytelen felfogásból származott az a megállapítás, hogy a mikroszilánkok, vagy pattintékok, a retusálási, az eszközgyártást jelzik. Számtalan mikroszilánk keletkezik a magkő leütési felszínének előkészítésekor is valamint a szilánkolási felület szabályozása során. Igaz, ezeken a pattintékokon általában erősebb a bulbus és vaskosabbak, mint a retusálás során lepattanó darabokon. A fentiekben felvázolt, elnagyolt, általános technológiai leírás is jelzi, hogy a pattintott kőeszközgyártás nem egysíkú, gépiesen ismétlődő folyamat, hanem a fizikai törvények hatásának felismerésén alapuló, azt aktívan felhasználó, sokrétű, változatos, esetenként hagyományos, máskor sajátos eljárás. A technikák variálhatók, egymás mellett alkalmazhatók. A régészeti leletek gyakran a teljes folyamatnak csak egy részét mutatják (pl. elsődleges műhely, vadásztáborban folyó eszközmegújítás, stb.), vagy csak azok darabok kerülnek a régész kezébe, melyet használójuk eldobott, mert a gyártási folyamat hulladékai,

2

4 mert már nem használhatók (pl. ütőkő), mert az eszközök tovább nem újíthatok meg. Ezért merészség lenne azt állítani, hogy egyetlen lelőhely anyagából a teljes kulturális spektrumot rekonstruálhatjuk és ennek alapján kultúrát határozhatunk meg. Ne feledjük, hogy a már megismert technikák bármikor alkalmazhatók és egy technológiai folyamat megléte egy lelőhelyen nem jelenti automatikusan annak domináns voltát a kőipar, de legfőképpen nem a kultúra szintjén. És azt se feledjük, hogy milyen keveset tudunk azokról a motivációkról, amelyek az őskőkor emberét irányították a nyersanyag kiválasztásában, a nyersanyag és az alkalmazott technika összehangolásában, az előállított pengék és szilánkok eszköz céljára való kiválasztásában, az eszközök ismételt megújításában vagy korai eldobásában. IRODALOM Archeologie experimentale, Cahier I. Archeodrome, 1985. BREZILLON 1977. Brézillon, M. La dénomination des objets de pierre taillée. IV

e supplément a Gallia Préhistoire, Paris DIBBLE 1995. Dibble, H. L. Middle Palaeolithic Scraper Reduction: Background, Clarification, and Review of the Evidence to Date. Journal of Archaeological Method and Theory. Vol.2., No.

4. 299-367. DOBOSI 1981. Dobosi, V. Pilismarót-Diós: Új őskőkori telep CommArchHung 9-26. DOBOSI 1983. Dobosi, V. Upper Palaeolithic Settlement in Pilismarót-Pálrét. Acta ArchHung 35. 287-311. DOBOSI-KÖVECSES-VARGA 1991. Dobosi, V - Kövecses-Varga, E. Upper Palaeolithic Site at Esztergom-Gyurgyalag. Acta ArchHung 43. 233-255. FEUSTEL 1973. Feustel, R. Technik der Steinzeit. Weimar. GÁBORI 1964. Gábori, AI. A késői paleolitikum Magyarországon. Régészeti Tanulmányok III. GÁBORI-CSÁNK 1968. Gábori-Csánk, V La station du paléolithique moyen d'Érd. Budapest. GÁBORI-CSÁNK 1971. Gábori-Csánk, V. Az érdi középső-paleolit telep. BudRég XXII. 9-42. GÁBORI-CSÁNK 1989. Gábori-Csánk, V Európa legrégibb bányászati emléke Farkasréten. Magyar Tudomány 1. 13-21. GENESTE-BOËDA 1990. Geneste, J-M.- Boëda, E. - Meignen, L. Identification des chaînes opératoires lithiques du paléolithique ancien et moyen. Palèo 2. 43-80. KOZ£OWSKI 1980. Koz

3owski, J. K. Technological and Typological Differentiation of Lithic Assemblages in the Upper Palaeolithic: An Interpretation Attempt, in: Unconventional Archaeology (ed. Romuald Schild) 33-55. MANIA-TOEPFER 1973. Mania, D. - Töpfer, V Königsaue. Berlin. 2

4 Nem azonos a régészeti leírásban hulladékként megjelölt darabokkal. Itt a hulladék a gyártás mellékterméke mely magába foglalja a rontott és felhagyott magkövet, a készítő által használhatatlannak, avagy fölöslegesnek ítélt szilánkokat és pengéket stb. A régészeti leírásban a szilánkok bulbus néküli töredékeire alkalmazzuk a hulladék megnevezést.