Folia archeologica 48.

Kovács S. Tibor: II. Lajos király gyermekpáncélja és egy hajdúkapitány vértje

168 KOVÁCS S. TIBOR lemezsávból álló - kettős vájattal keretezett - erőteljesen kiszélesedő csatakötény csatlakozik. A csatakötények lemezein lévő aranyozott akantuszleveles virágok egy egységes kompozíciót alkotnak. A félvérthez tartozik még egy csúcsovális formájú díszpajzs is, amelyet zsinórdíszítés és szegecsek kereteznek. A pajzs közepén csavarral felerősítve - egy tizenkétágú csillagot, valamint egy bordákkal díszített turbántekercs formájú nagy gombot figyelhetünk meg. A pajzs feketített alapfelületét a már ismert aranyozott növényi motívumok ékesítik. A pajzs belső felületét kék bársony borítja, amelyre még két kéztartópántot is erősítettek. Csaknem a 20. század végéig hajdúvért néven volt kiállítva a díszpáncél, de Kalmár János már a 60-as évek végén felvetette, hogy a darab nem egy hajdúkapitány vértje, hanem: „Feltevésünk szerint 17. század közepéről származó olasz munka."

5 1608-ban Amszterdamban jelent meg az a szakkönyv, amely 17. század eleji gyalogosokkal és fegyverzetükkel foglalkozik. Ebben a könyvben látható az a rézmetszet, amely különös figyelmet érdemel. (9. ábra) A képen egy pikás látható a hajdúvérttel csaknem azonos páncélban, a sisak ugyan más típusú, de ott is látható a tolltartó tok benne igen hosszú tollakkal. A hajdúvérthez hasonló pikáspáncélok Németalföldön és Angliában készültek nagyobb mennyiségben. Jellemző rájuk, hogy a 7 vagy 8 lemezsávból álló csatakötény mintegy „szoknyaszerűen" öleli körbe alul a mellvértet.

5

7 Természetesen a „hajaúvért" nem pikásközlegény számára készült, hanem főúri viseletre szánt díszpáncél, de a készítő páncélverőt mindenképpen korának gyalogospáncélja ihlette. A madridi Real Armeria őrzi IV. Fülöp spanyol király két páncélját, amelyek formájukban és díszítésükben teljesen megegyeznek a mi „hajaúvértünkkel". "

s A feljegyzésekből kiderül, hogy az egyik páncélt 1624ben, míg a másikat 1626-ban küldték ajándékba a spanyol uralkodónak Brüsszelből. A két páncél sisakja az arcvért kivételével megegyezik a hajdúvért sisakjával és külön érdekessége, hogy a sisakokon lévő csillagmotívum és turbántekercs formájú gomb a hajdúvért pajzsán lévővel azonos.

5

9 Szép Fülöp Flandriában készített sisakján már a 15. század végén feltűnik az általunk már jól ismert gomb.

6

0 IV Fülöp spanyol király egyik páncélján a készítő mesterjegye, az M P monogram is látható. A „hajdúvérthez" hasonló díszítésű páncélokat őriznek Madridon kívül Párizsban, Bécsben, New Yorkban, Worchesterben, Springfieldben, Stockholmban és Rómában.

6

1 A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzünk egy díszítetlen teljes páncélt egy lófejvérttel és rohamsisakkal együtt, amelyet szintén az M P monogramos mester készített.

6

2 A kutatás korábban azt hitte, hogy az M P monogram a párizsi Petit család tagjaihoz tartozik, akik XIII. Lajos francia király szolgálatában álltak.

6

3 Időközben kiderült, hogy egy flandriai mesterről van szó, aki 1620 és 1647. között működött. így bizonyosnak mondható, hogy a „hajdúvértet" az M P monogramot használó flamand mester készítette az 1620-as vagy 30-as években. Nagyon magas színvonalú munkái a spanyol királyi udvaron kívül Stockholmba, Párizsba és Bécsbe is eljutottak. Igen valószínű, hogy a „hajdúvértnek" tartott páncél is egykor bécsi uralkodói vagy főhercegi megrendelésre készült. Pontosan nem lehet tudni, hogy mikor ragadt rá a magyar hajdú eredet, és ez - melyet számos kutató kétségbevont - az 1990-es évek közepéig, a régi történeti kiállítás lebontásáig így maradt. A gyönyörű díszpáncélt elnézve már igen hamar gyanúnk támad, hogy a szablyával, csákánnyal és puskával felszerelt - védőfegyvert soha nem viselt 5

6 Kalmár 1971. 305-306. 95. kép; Hungaria 1999, 211. Cat. No. 218. 5

7 Nickel 1984, 72-74. Cat. No. 29. 5

8 Catalogo 1898, 109-115. 5

9 Catalogo 1898, 114. Fig. 66-67. 6

0 Charles Quint 1994, 134-135. 6

1 Karcheski 1985, 307-308. 6

2 Temesván- 1982, 55-56. Kat. 26.; Karcheski 1985, 308.; Splendeur 1999, 103. MNM Fegyvertár Ltsz.: 55.3279.; magassága: 185 cm. 6

3 Karcheski 1985, 307.