Folia archeologica 48.

Simán Katalin: Az őskőkori pattintott kőeszköz gyártása és szakkifejezései

10 SIMÁN KAT ALIN 2. ábra Két egymással hegyesszöget bezáró sík találkozásánál, lapra ferdén mért ütés által előidézett hasadási irány. Fig. 2: Direction of splitting by striking at an oblique angle to the platform where the two planes close an acute angle. Amennyiben a gyártási folyamat célja pengék vagy szilánkok előállítása, először magkövet kell létrehozni. Az amorf szerkezetű nyersanyag fizikai tulajdonságából következik, hogy csak úgy lehet szilánkot vagy pengét egy tömbről leütni, na rendelkezésre áll két felület, melyek egymással hegyes szöget zárnak be. Az egy pontra irányuló ütés nyomán a behatoló energia sugárirányban terjed szét a kőben. Ezért ha egy felület közepére elég erősen ráütünk, akkor kúp keletkezik, niíúd a gyengülő, szétszóródó energia következtében egyre laposabb szögben hasada kő ( 1. ábra). Ha a kőre ferdén ütünk, akkor ugyanez a bevitt energia nem egyenletesen oszlik el sugárirányban, hanem koncentrálódik a kő tömege felé (2. ábra), így a leütési szöggel irányíthatjuk a leütést, a kifejtett erővel pedig a hasadás hosszát. Ha kemény ütőt (kő) használunk, a közvetlen ütéssel bevitt energia közvetlenül éri a követ, néhány milliméteren át nagyon erős hatást gyakorolva. Az eredménye erőteljes bulbus lesz, esetleg sugár irányú gyűrődésekkel, leütési barázdákkal.

1

9 A kemény ütő használatának variációja az üllő technika, mikor a megmunkálandó követ mozgatják és az 'ütőkő' mozdulatlan. A bipoláris ütésnél a követ üllőre helyezik, ami az ütés energiájának egy részét visszavezeti a megmunkálandó kőbe. Énnek lágy ütővel kombinált variációját egyes retustípusoknál alkalmazzák. Lágy ütőnél (csont, agancs, fa) kisebb a közvetlen energia és egyenletesebben terjed szét. Kisebb bulbust és simább felületet eredményez a szilánk, illetve penge hátlapján. Esetenként a bulbus el is maradhat. Még egyenletesebb lesz a bevitt energia hatása, ha az ütő és a kő közé közvetítőt iktatunk be és közvetett ütést alkalmazunk. Ez esetben ez a közvetítő eszköz (nyomóár) fogja fel a kalapácsból a közvetlen energiát és már tompítva vezeti tovább a kőhöz. A kő megmunkálásának kezdetén sem ez utóbbi, sem pedig a nyomásos technika (amikor a nyomóárra nem ráütnek, hanem hirtelen megnyomják) nem használatos. Mindkettő a pengék leválasztásánál lép be a folyamatba, az utóbbit pedig gyakran alkalmazzák retusálásnál. Ez utóbbi technika a paleolitikum legvégén jelenik meg a szilánkolásban. Radikális változás az előző technikákhoz képest. Hosszabb, keskenyebb, szabályosabb pengék sorozatát eredményezi, viszonylag kis előkészítéssel. A leüté1

9 A francia szakirodalom az ütés során keletkezett gyűrődéseket, domború és homorú jelenségeket, amelyeket mi gyűjtőnévvel leütési barázdának nevezünk, egyenként külön névvel nevezi meg. A jelen cikk szerzője számára úgy tűnik ezen a szinten fölösleges az ilyen mélységű részletezés.