Folia archeologica 47.

Tóth Endre: Dr. Bónis Éva (1919-1998)

8 TÓTH ENDRE és az import házikerámia elterjedésére. Már élete alkonyán foglalta össze a pannóniai mázas kerámiáról a véleményét. A gellérthegyi ásatás után 1951-1953 között részt vett az albertfalvai, 19521954 között a nagytétényi táborfeltárásokon. 1960-ban a balatonaligai telep feltárását vezette. 1974-1988 között a MTA Régészeti Bizottságának ókori albizottsága munkájában vett részt. Tagjává választotta a Rei Cretariae Romanae Fautores egyesület. Levelező tagja a Német- és az Osztrák Régészeti Intézetnek. A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 1948-ban Kuzsinszky Bálint, 1979-ben Rómer Flóris éremmel tüntette ki. 1976-ban a Művelődésügyi Minisztérium Móra Ferenc emlékéremmel ismerte el több évtizedes muzeológiai tevékenységét. Bónis Éva 1955-től vállalta a római koros régészhallgatók szakmai gyakorlatának vezetését, és 1962 óta tartott órákat az ELTE régésznallgatóinak. Több évtizedes oktatása során a régészek generációi kerültek ki a keze alól, ismerkedtek meg a római tárgyakkal, eszközökkel és a Nemzeti Múzeum Római Gyűjteményével. Bónis Éva a hazai régészettudomány ma már méltán klasszikusnak mondható nemzedékéhez tartozott, és egyben annak a hazai nagy régészgenerációnak egyik utolsó tagja volt, akik az 1930-as években Alföldi András iskolájából kerültek ki. E nemzedék képviselőit a Dissertationes Pannonicae köteteiben megjelent munkáikból ismerték meg a külföldi és magyar szakemberek, és amelynek jó néhány kötete ma is alapvető fontosságú. A Római Gyűjteményt vezette, Thomas Edit, Mócsy András, Soproni Sándor voltak a munkatársai: ma már mind halottak. Azok közé a kutatók közé tartozott, akik életüket tették fel Pannónia történetének és kultúrájának a megismerésére és megismertetésére. Akinek nagyon sokan köszönhetjük, hogy elindultunk a Pannónia római emlékeinek megismeréséhez vezető úton és akihez mindig fordul-hattunk tanácsért, segítségért a szakmai kérdésekkel: akár egyetemistaként, akár kutatóként mindig választ kaptunk a kérdéseikre. Küzdelmes, tragikus utat szabott számára a sors: férje hosszú betegségét és halálát egyetlen, matematikus-zenész fia tragikus balesete követte. A megjelent tanulmányai mellett, tudományos munkásságának maradandó és hosszú évtizedekre kiható eredménye az odaadó oktatás, amely során a régészhallgatókat, és a pálya kezdetén állókat az anyagi kultúra ismeretére tanította. Emlékezünk Bónis Évára tanítványai, és azok is, akik első cikkeikkel egykor az Archaeologiai Értesítőben szerkesztőségében jelentkeztünk. Emlékeztetni fognak Bónis Évára a Római Gyűjtemény tárgyai, amelyeket publikált, amelyeket kiemelt a raktári feledés homályából. Emlékeztetni fog rá a gemmás edény, a strigilisek, a római kocsik és bronzedényeik, és a kálózi lanterna, amelynek fénye egykor Pannónia útjain világított. Et lux perpetua luceat tibi! Tóth Endre