Folia archeologica 47.

Kovács S. Tibor: Nefritlapokkal kirakott török farmatring a 17. századból

NEFRITLAPOKKAL KIRAKOTT TÖRÖK FARMATRING 151 lönböző méretű jádelapot helyeztek el, amelyekben mélyen ülő türkizek és almandinok vannak, durva kidolgozású aranyból készült leveles ágacskákkal. Érdekessége a nyeregnek még, hogy a rajta lévő türkizek és más ékkövek foglalata már nem virágszirmot, hanem rozettát formáz. A nyereghez tartozik még egy kantár és egy szügyelőtöredék. A szíjakon a mi farmatringunkra emlékeztető aranyozott ezüstveretek láthatók, amelyeken magas foglalású kör alakú nefritlapok és türkizek találhatók.

1

6 A nefritlapok közepén a mi farmatringunkkal megegyezően egyegy almandin ül, amelyet forgórózsaszerűen aranyszálak vesznek körül. A kantár homlokrózsájának közepén nagy méretű, ovális ékkövekkel berakott nefritlapot láthatunk boglárokkal körülvéve, valamint rajtokat. Összefoglalva azt állapíthatjuk meg, hogy az oszmán-török nefritlapok berakása és díszítése a 17. század elejéig igen magas színvonalú. 17. század elejétől már a minőség ingadozik és az 1620-as 1630-as évektől kezdve már a nefritlapok kidolgozása legtöbbször igen durva. A másik érdekesség az, hogy a nefritlapok mellett a korábbi gyakorlattól eltérően - a fegyvereken különböző formájú ékkövekkel kirakott rátétdíszek is megjelentek.

1

7 A török farmatring rátétdíszeivel csaknem azonos módon ékesített török dísznyerget őriz az Iparművészeti Múzeum Textilgyűjteménye, amely az Esterházy családtól származik. Az aranyskófiummal hímzett nyereg első és hátsó kápáját aranyozott ezüstlemez borítja, amelyen durva vésésű levélmintás alapon - almandinnal kirakott - rátétdíszek és különböző formájú szintén almandinnal ékesített nefritlaE

ok vannak.

1

8 (5. és 6. kép) Mindkét műtárgyon a levél formájú díszek annyira asonlóak, hogy kénytelenek vagyunk műhelyazonosságot feltételezni. A nefntlapokban lévő aranyfoglalatok mélyen ülnek, kidolgozásuk nem igazán mondható igényesnek. Pásztor Emese - a műtárgy leírója - a nyereg korát a 17. század első felére teszi. Véleményem szerint - a műtárgy díszítése alapján - a készítés ideje a század második harmada lehet.

1

9 A fenti párhuzamok, készítési technikák és más egyéb adatok alapján a nefritlapokkal kirakott török farmatring készítési idejét a 17. század közepe tájára teszem, de az is elképzelhető, hogy a lószerszám az 1660-as években készült a török birodalomban. A farmatring csupán töredéke egy török díszlószerszám készletnek. Ehhez egykor a farmatringhoz hasonló díszítésű nyereg, kengyelpár, szügyelő, fejkantár is tartozott, sőt feltételezhető, hogy a készletnek még része volt egy hegyestőr, vagy lóra való pallos, valamint egy díszpajzs és tegez. Az így felszerszámozott lóra igen gyakran még egy különleges török lótakarót, a jancsikot is rátették. Ez a különleges csótár a ló jobb és bal oldalát, valamint az elejét is szinte teljesen betakarta.

2

0 A moszkvai Kreml Állami Fegyvertárában található jancsikok közül az egyiken nefritlapokat és boglár formájú rátétdíszeket láthatunk. A műtárgy érdekessége, 1

6 Franasek-Kuczman 1990, Tom II. 327. 1

7 Szendrei 1896, 691-692. Kat. No.: 3543.; Franasek-Kuczman 1990, Tom I. 293294. Kat. No.: 525. és 553. A krakkói Wawelben őrzött, nefritlapokkal kirakott török díszpajzs érdekessége, hogy az aranyozott ezüst pajzsdudoron barokkos jellegű, niellóval díszített virágmotívumok láthatók, amely azt valószínűsíti, hogy a műtárgy a XVII. század második felében készült. Krakkói 1971, 238-239.; Vö.: Cagman 1983, 103-104. 1

8 Barokk 1990, 66. Kat. No.: 2.13. illetve 36. Iparművészeti Múzeum Ltsz.: 52.2863. Ezúton is szeretném megköszönni Pásztor Emesének a Textilgyűjtemény Vezetőjének, hogy a nyerget tanulmányozhattam. 1

9 A magasan felugró kápafej a XVII. század első felére jellemző a török nyergeknél míg a század második felében a kevésbé felugró, zömökebb kápafej válik gyakorivá. Franasek-Kuczman 1990, Tom I. 272. Kat. No.: 476.; Die Karlsruher 1991, Kat. No.: 45.; 50.; 53-54.; Zbiorv 1994, 45.; Temesváry 1995, Kat. No.: 133.; 141.; 189.; 196. 2

0 Thaly 1873, 208.; Franasek-Kuczman 1990, Tom I. 293-295. Kat. No.: 525.; Pásztor 1993, 99-102.