Folia archeologica 47.

Endre Tóth: Pogány vagy keresztény?

POGÁNY VAGY KERESZTENY? A két egymást metsző egyenes vonal az egyik legegyszerűbb mértani alakzat, amelyet a keresztény szimbólumrendszer létrejötte előtt díszítőelemként, a gyakorlati használatban (cardo és decumanus) egyaránt felhasználtak. Felettébb tudománytalan lenne a Kr. u. 1. század első évtizedeiben használt okorági lelőhelyű ezüstfibulák kereszt alakú díszítéseiben bármiféle keresztény értelmet keresni. Nehezebb az értelmezés, ha a kereszt olyan tárgyakon tűnik fel, amelyeket a 4. században, különösen a második felében használtak. A 4. század a mindennapi használatban és a művészeti ágakban a keresztény jelkép születésének és elterjedésének az időszaka. Ebben az időben Pannoniában használtak olyan tükröket, amelyeknek a hátoldalát arányosan elosztva talpas keresztek díszítik. E tükrökön feltűnő kereszteket régebben Nagy Lajos, újabban egy emonai példányát Br. Migotti keresztény jelképnek tartották. Tanulmányomban kimutatom - néhány más előfordulás vizsgálatával együtt -, hogy az ezeken a tükrökön látható keresztek nem lehetnek keresztény jelképek. A tatai gyűrű, amelyre hasonlóan keresztet véstek, évszázadokkal későbbi a római császárkornál. A tatai feliratos gyűrű nem keltezhető a 4. századra, hanem későbbre: lehetségesen a népvándorláskorra, de a magyar középkorból is származhat. A Pannoniában előkerült, keresztekkel díszített tükröket és a Mende-Bille-pusztai sírból előkerült utánzatukat ugyan a 4. században készítették, a kereszteket azonban nem keresztény jelképként, hanem egyszerű díszítésként alkalmazták. A kereszt, mint keresztény jelkép csak a 400-as évek körül jelenik meg az iparművészeti tárgyakon, és a tükröket díszítő kereszt formája sem egyezik a legkorábban feltűnő, keresztény jelképként értelmezhető keresztek alakjával. Mivel ezek a tükrök a 4. század folyamán használatban voltak, lehetséges késői felhasználásuk ládika díszítésére. A 4-5. század fordulóján vagy később azért helyezték sírba, mert a kereszteket már keresztény jelképként értelmezték. Tóth Endre