Folia archeologica 46.
Kiss Etele: Új eredmények a Monomachos-korona kutatásában?
A MONOMACIIOS-KORONA K L TATÁSA 155 zadból van adatunk. Ezek szerint a dicsért személy maga a Paradicsomkert, a kert flórája és faunája (így a madarak) pedig egyes erényeinek felelnek meg. 8 5 A ciprus vizuálisan is a Paradicsom-gondolat kísérője, az erénymegszemelyesítések melletti páros megjelenítés még egyszer aláhúzza az erények és az új Paradicsom teremtése között a spirituális irodalomban gyakran emlegetett kapcsolatot. Ezáltal válik különösen időszerűvé az indás háttér a Makedón-dinasztia időszakában, különösen Konstantinos Monomachos császár környezetében. Mint már szó volt róla, a táncosnők szerepeltetése sok problémát okoz a program megfejtésében. A kendőt feje fölé lendítő női alak változatos kontextusban, különösen szimmetrikus elrendezésben, az antik művészet örökségeként rendkívül elterjedt volt, még a bizánci világon kívül is. Különböző nőalakok, köztük táncosnők szereplése császárok környezetében szintén antik eredetű diadalmotívum. 8 6 A közép-bizánci időszakban az uralkodói reprezentáció meghatározó elvévé azonban a császár vallásosságának, isteni kiválasztottságának a bemutatása vált. Ennek megfelelően töltődött fel a vallásos elemekkel. 8 7 A koronán szereplő alakokat ezért többnyire a császári uralom ószövetségi előképeivel hozzák kapcsolatba, a Góliát legyőzése után, illetve a Szövetség ládájával Jeruzsálembe visszatérő Dávid előtt táncoló nőkre hivatkozva, esetleg arra a táncra, amelyet Mózes testvére, Mirjam vezetett a Vörös-tengeri átkelés után. E megfejtés két nehézsége nem ismeretlen a kutatók előtt: egyrészt az idézett analógiákon, melyek többnyire zsoltárillusztrációként jelennek meg, a táncosnők feje körül nincs nimbusz, másrészt a bizánci művészet nagyon ritkán emel ki szakrális jelenetekből elemeket, különösen olyan esetben, amikor az a jelentés egyértelműségét befolyásolhatja. A táncosnők esetében ilyen utóbbi határesetet képez azonban az idézett Vat.Gr. 752-es Zsoltároskönyv híres lapja, melyen Mirjam táncosnői Dávid zenészei körül táncolnak, mintegy összefoglalását adva a Zsoltároskönyvnek és a hozzácsatolt Ódáknak. (29. kép) Ennélfogva ilyen elvonatkoztatás a Monomachos-táncosnők esetében sem lehetetlen, noha a feliratok hiánya itt még absztraktabbá teszi megjelenítésüket. Másrészt a bizánci táncosnők, szemben az erények megszemélyesítésével, se a szakrális, se a „profán" szférában nem viselnek nimbuszt, így önmagukban semmilyen értelmezést nem támasztanak alá. E nehézségeket próbálja kiküszöbölni a másik megoldás egy „profán" jelenet - udvari tánc - vagy lakomajelentből kiszakított szereplők feltételezésével (A. Grabar nyomán), amit az is alátámasztana, hogy legközelebbi bizánci formai analógiák is a „profán" művészet köréből származnak. Ez azonban az eddigi elemzések alapján kevéssé valószínű, mind az együttes, mind általában véve a közép-bizánci uralkodói reprezentáció általános jellege alapján, mely a politikai tartalmakat is vallási felhanggal közvetíti. A kutatás legújabb vonulata, mint szó volt róla, a császári Adventus-szertartáshoz (esetleg esküvőhöz) kapcsolja a táncosnők megjelenítését, s ezzel a két interpretáció szintézisére is lehetőség nyílik. 8 8 Végső soron mind az antik, mind az ószövetségi diadalmenetek természetes kiegészítője a táncosnő, illetve táncmulatság, a bizánci Adventusokon Mózesnek a vörös-tengeri átkelés fölötti győzelmi énekét idézték, amiből adódott Mózes és a császár egybevetése. A táncosnők és az erényalakok megkülönböztetésének az okára utalhat a Psellos által Monomachosról írt gyászbeszédben szereplő 8 5 Theodoros Prodromosnak Alexios Komnenos császár unokája esküvőjére írott verse. „Ki látta már az erények kertjét. Jöjjön az ide, hadd lásson egyet! /Lásson egy ciprusfát, lássa az élet zsengéjét, amint elvonulunk a híres vőlegény előtt. Magmre 1997 idézi Prodromos 1974, 401. 1-24. 8 6 Két, az uralkodói Adventus szertartásához kapcsolódó emlék alátámasztja ezt: egyik a Theodosius obeliszk talapzatán (Konstantinápoly) a császár előtt táncoló nők (390-es évek), a másik egy pixis Washingtonban, a városba bevonuló császárt üdvözlő táncosnő (1402-03-ból). Graba 1936 VIII. XI. t.jobbo. A mozgalmas alak. különösen a táncosnő ábrázolásának a problémája, mint a par excellence reneszánsz, jelenség: Warburg 1995, 7-54. 8 7 Grabar 1936, különösen IV. fejezet 8 8 Restle 1994
