Folia archeologica 46.
Kiss Etele: Új eredmények a Monomachos-korona kutatásában?
128 Kiss ETELE méletek a koronának a magyar történelemben feltételezett helyéről, uralkodói insignia voltáról sem. Nem mellékes azonban az sem, hogy Bárányné a 12. századi, mezopotámiai készítésűnek gondolt Ortokida-tál nyomán egy hosszabb közelkeleti tartózkodást is elképzelhetőnek vélt a lemezek számára, így azok az elméletek, amelyek szerint a „korona" csak a keresztesekkel került Magyarországra, inkább tekinthetők Bárányné elmélete követőinek. 2 3 A Báránynét, Moravcsikot, Dölgert és Rudt de Collenberget is foglalkoztató rendellenességek egy gyökeresen új megközelítést eredményeztek legutóbb. A görög Nikolaos Oikonomides történészprofesszor a párizsi Collège de France-ban 1993-ban tartott előadásában foglalta össze nézeteit a „Monomachos-koronával" kapcsolatban, amely a Collège de France bizantinológiai folyóiratában, a „Travaux et Mémoires"-ban meg is jelent 1994-ben, „La couronne dite de Constantin Monomaque" („Az ún. Konstantinos Monomachos-korona") címmel. Ebben a tanulmányban a kortárs bizantinológia egyik legbefolyásosabb szakértője két szinten mutatta be kételyeit, megkérdőjelezve először is a közvetlen császári megrendelés lehetőségét, másrészt felvetette az esetleges 19. századi készítés (hamisítás) lehetőségét, s a problémás londoni táncosnő-lemezhez kapcsolta a teljes együttes készítését. 2 4 Ehhez egy egész sor kriminalisztikai jellegű körülményt mutatott be a bekerüléssel, a korona várható itthoni fogadtatásával és 1860-as megtalálását megelőzően a bizantinológia állásával kapcsolatban. A tanulmány fő részét azonban a rendellenességek leírása foglalja el, amelyeket 9 pontban tárgyal, majd 14 pontban foglal össze. A jelen tanulmány e tézisek kritikáját tartalmazza. E tanulmány is elsősorban a félköríves lezáródású hét lemezzel kíván foglalkozni, mivel az együtteshez másodlagos felhasználásban kapcsolódó két apostolmedalion hitelességét senki sem vitatta. 2 5 Mielőtt belefognánk a tárgyegyüttesen található rendellenességek megvitatásába, érdemes a kiegészítő résszel, a bekerülési körülmények megvilágításával kezdeni. A görög professzor rendkívül gyanúsnak tartja ezeket. Szerinte egy egyszerű nyitraivánkai parasztnak (Huszár Jánosnak) hogyan isjuthatna eszébe, hogy felmenjen Pestre, és eladja a lemezeket borsos áron, ahelyett, hogy a helyi plébánosnak szólna. Emellett az utolsó tételek 1870-es bekerülésével kapcsolatban megjegyzi, hogy azokat egy addig ismeretlen személy hozta (Markovits Tivadar), ami csak megerősíti őt gyanújában egyfajta üzérkedés feltételezésében. A valós helyzet azonban egészen eltérő, ami részben már Mihalik tanulmányából is kiderül. A négy részletben eladott kincs említett megtalálója nyitraivánkai földbirtokos nemes volt, akinek pontosan azonosítható a birtoka, s a lemezeket minden alkalommal Markovits Tivadar helyi kereskedő hozta Pestre, csupán a legutolsó esetben saját nevében, jóval magasabb összegért értékesítette a relatíve jelentéktelen részleteket. A kért összeg nagyságára nézve két tényező meghatározó. Az első az, hogy a tulajdonos az első közlés szerint csupán az arany árát kérte, másrészt pedig az, bog)- 1869-ben feleségével együtt, közvetlen leszármazottak nélkül elhunyt, így Markovits a bizonytalan időben hozzákerült darabokat minden további nélkül ér2: 1 Pl. a KMTL címszava a Monomachos-koronáról (szerző: Lovag Zs.) 2 4 Az elméletet elveti H. Maguire New York 1997, Kat. sz. 145. Pozitívabban, de kissé kételkedve áll hozzá Oikonomides professzor elméletéhez Cutler-Spieser 1996, 332—333., ami a legjellemzőbb példa arra, hogy nem lehet megírni a bizánci művészet, uralkodói reprezentáció történetét a Monomachos-korona nélkül! 2 5 A két medalion Szent Péter és Szent András ábrázolásával, mint szó volt róla, de Linas óta fontos szerepet játszik az együttes címzettjének a meghatározásában. Eredetileg nem kétséges, hogy e lemezek nagyobb együttes részeiként jelentek meg, feltehetőleg egy Krisztusból és az aposto [okból álló együttes részei. A sokkal korábbi, 10. századi datálást a stíluspárhuzamok nem támasztják alá, a csíkos ruházat a 10. században virágzó ún. „chevron"-stílusnak (pl. a limburgi sztaurothékán) már csak távoli leszármazottja, a rekeszek rendszere a jellegzetes I 1. századi formát mutatja (teljes térkitöltés). Legutóbb felmerült, alighanem helyesen, hogy az apostolok kiválasztásának az alapja ebben az együttesben utalás a két legfőbb egyházi székhelyre, Rómára és Konstantinápolyra. Cormack 1992, 34. jegyzet.
