Folia archeologica 45.

Dienes István: A honfoglalás kori magyar kovácsok egyik mesterfogásáról (Jegyzetekkel ellátta: Fodor István)

A BESZTEKECL SZENTELTVÍZTARTÓ 20!) értelme lenne Krisztushoz kapcsolni. Mindezzel együtt nem zárható ki, hogy a görög ABC-t minták alapján ismerő, de hallomás alapján dolgozó, görögül csak alig tudó mester számára valamiképp a két hasonló alakú kifejezés egybemosódott, azaz eredetileg ,a gyógyulások forrása' kifejezés leírásakor esetleg felötlött benne ,a vizek forrása' hasonló alakja, és ez befolyásolhatta a végső forma kialakításában. A szöveg megfejtésével kapcsolatban felmerülhet egy olyan lehetőség is, hogy a mester esetleg egyes betűket felcserélt bizonyos szavakban. így magyarázható lenne például az első szó, mely akkor ZQHI helyett állna, valamint az utolsó szókapcsolatban a névelő második, felesleges N-je a szó végére kerülhetne, ahol éppen ez a betű hiányzik. Ez a lehetőség, ami közepes szövegvariánst adna: (nyersfordításban: ,élet forrása Krisztus a gyógyításoké'), azonban nem oldana meg minden problémát, a szöveg maga is kissé sánta, hiányos, a liturgikus szövegek ilyen birtokos szerkezetes torlódásokat nem alkalmaznak, és legfőképp a betűk ilyen felcserélése teljesen példa nélküli az általam ismert szövegekben.1 Az edény szövegét tehát minden tekintetben kielégítően eddig nem sikerült meghatározni, de nyilvánvaló az adott megfejtésekből, hogy a kiindulópontot mindenképp liturgikus szövegek jelentik. A szöveg összeállítása azonban olyan járatlanságot árul el, mind a mester, mind a megrendelő részéről, mely a görög írásbeliség kontrolljának teljes hiányát feltételezi. Maga a szöveg görögsége tehát leginkább olyan környezetre utal, melyben - inkább hallomásból — elég jól ismert volt a görög nyelvű szertartás, de ahol mind az előkelő megrendelő, mind a - feltehetőleg jelentős-egyházi intézmény papjainak a görögtudása rendkívül alacsony színvonalú volt. Ennek megfelelhet egy magyarországi készítési hely feltételezése, noha erre hiányoznak közvetlen adatok. Nem zárható ki egy esetleges balkáni, például bolgár készítés sem, ahol a korai időben jellegzetesen fonetikus átírásban használták a görög nyelvet (főként a 9. században, a megtérés előtt), de a későbbi, keresztény időszakban itt, legalábbis előkelőbb - uralkodói vagy arisztokrata - környezetben a görög írásbeliség nagyobb kontrolljával számolhatunk. Az edény betűtípusainak a formája megfelel a 10-12. században bizánci domborműves ötvöstárgyakon használt görög majuszkuláknak. Az írás legközelebbi párhuzamait a stílusban is közelálló, általában 11. századra datált luxustárgyakon, a halberstadti diszkoszon (4. ábra) illetve a moszkvai Kreml Szent Demeter ereklyetartóján (5. ábra) találhatjuk, de jelen van már a 10. századi limburgi sztaurothékán is. Erre a stílusra jellemző a vízszintes szárak befejezése lefelé csúcsosodó háromszögű kampókkal, az () (omikron) és С (szigma) betűk középső kihasasodása, a talpak használata, az A (alfa) vízszintes szárának a balról jobbra emelkedése. A besztereci edény NH hangkötése megtalálható az idézett Szent Demeter ereklyetartó feliratán, valamint ugyanitt láthatunk К (kappa) betűket, melyek a legsajátosabb besztercei betű, a csak a jobb felső száron vízszintes vonással (illetve a hozzátartozó háromszöges kampóval) kiegészített X előképét jelenthetik. Ezeknek az edényeknek a készítése a két metropolisz, Konstantinápoly és Thesszaloniki luxusműhelyeihez köthető, amelyek tehát a besztercei edény betűinek a forrását is jelentik. Az edényt sajátos formája megkülönbözteti a többi szenteltvíztartó edénytől. Az alapvető eltérés az, hogy amíg az egyébként (mind a késői antikvitásból, mind a nyugati középkorból illetve a posztbizánci korból) ismert vödörforma esetleg (megfelelő méretben) lehetővé teszi a vízszentelési szertartás elvégzését az edé2

1 Hacsak nem egy' korábbi feliratról a szöveg fölé írt betűt vont volna bele a szövegbe rossz sorrendben az ötvös. Ilyen felülírt belük legjellegzetesebb példája Mihály arkangyal neve az ikonokon, ahol a két X a szöveg fölött helyezkedik el. Ez az írásmód azonban sehol sem válik általánossá, néhány jólismert feliratot leheteti csupán így rövidíteni.