Folia archeologica 45.

Dienes István: A honfoglalás kori magyar kovácsok egyik mesterfogásáról (Jegyzetekkel ellátta: Fodor István)

208 Kiss E

I ELE keleti szláv) interferenciával magyarázhatnánk, ahol ténylegesen [i], [ji] fordul elő a kérdéses helyen. Ezzel szemben még mindig megoldatlan ugyanennél a szónál az О használata az U helyett, mely mind a keleti, mind a nyugati nyelvekben példátlan (kivéve talán a grúz nyelvet, de ott a [ieszo] alak végén nincs mássalhangzó). A felirat első szavának elemzése az első megfejtés szerint tehát olyan nyelvi keveredést mutatna, mely a nyugati és a keleti kereszténység határterületére, ezen belül is leginkább a magyar és a szomszédos nyelvek együttes hatására utalna, azonban túl sok, egymástól független hatással kellene számolnunk, ami így önmagában igen kétségessé teszi ezt a megfejtést. A második megfejtés alapján „az élő" önmagában elfogadható, nem tartalmaz az előzőhöz hasonló többszörös problémát egyetlen szón belül, a keletkezési helyre sem ad az előzőhöz hasonló konkrét támpontot. Az „élő forrás" kifejezés pedig szintén gyakran fordul elő bizánci szövegekben. Probléma csupán a két szó (a névelő és az utána következő jelző) egybeírása, illetve a magánhangzó elhagyása, amit a szöveg kezdetén nehéz megmagyarázni. A következő szó, а ПНП (,forrás') a szóvégi, egyébként igen gyakori itacizmus mellett (H helyett I) is a rövid szöveg legegyértelműbb szava; az egyetlen, amelynek feloldása nem jelent problémát. Az ezt követő XE Moravcsik megfejtésének legtámadhatóbb pontja.

2

0 Ez a szó ugyanis egyértelműen, minden keresztény tartalmú görög szövegben a Krisztus szó vocativusi alakjának (XPIETE) a szabályos rövidítése, a rövidítésre szolgáló trémával a szó fölött, ahogy ezt a második megfejtés javasolja. Ahhoz nem is férhet kétség, hogy a görögül nem vagy csupán hallomásból tudó mester ezt a formulát látta maga előtt, megfontolandó csupán az, hogy ezzel visszaadhatott-e egy ,és' ,is' jelentésű KAI [ke] szócskát, ahogy Moravcsik ajánlotta. Moravcsik megoldását alátámaszthatná kisebb mértékben az, hogy a szövegben a Krisztus megszólítás az első, őáltala adott olvasat alapján ezen a helyen elképzelhetetlen, egyrészt mivel a görög szövegekben Krisztus név elválaszthatatlan a Jézustól, amennyiben mindkettő szerepel egyazon helyen, másrészt még ha el is lennének választva egymástól, a Jézus névnek is vocatívusi alakban kellene lennie: IHZOY, ami még jobban eltávolít minket az edény feliratától. Ezzel szemben a KAI szócska K-ja nem válik hehezetessé a bizánci görög kiejtés alapján, inkább a [ty] hanghoz közeledik, nem a [kh]-hoz, így a két szó hangzásban nem állt olyan közel egymáshoz, hogy össze lehetett volna keverni őket. Ez az ,is' jelentésű szócska egyébként nem található meg az (általam) ismert, előzőleg idézett liturgikus szövegekben sem, így Moravcsik érve egyedül a Jézus névvel való összevetésen alapul, mely az előbb elmondottak alapján több, mint kétségessé teszi az olvasatot. A második olvasat ezen a téren koherens, problémamentes, a megfelelő liturgikus imák szövegének is jobban megfelel a „Krisztus" név vocativusi alakja. A szöveg végén a TONNH AMATO szóalak értelmezésére (mindkét megoldás alapján) kínált ,a gyógyulások' (többes gen. alak) jelentésű TQN I AM ATQN kifejezés voltaképp elfogadható, mivel kiejtésük nagyjából megegyezik és a kínált jelentés is a leglogikusabb ebben a környezetben. Németh Péter felvetette, hogy itt nem ,a gyógyulások'jelentésű TQN IÁMATQN szerepel, hanem a ,forrás',,patak', ,folyó' jelentésű NAMA szónak a többes genitivusi alakja: TQN NAMATQN. Annak ellenére, hogy az utóbbi kifejezés is szerepel az idézett liturgikus szövegekben, ez az olvasat kevéssé valószínű, mivel egyrészt annak kiejtése eltér a leírottétól, másrészt jelentése nem eléggé jellegzetes abhoz, hogy egy ilyen rövid szövegben 2

0 Moravcsik és Fettich ennél a szónál KE-t láttak a XE helyett, amely megkönnyítette, Moravcsik megfejtését, de alapjában véve nem sokat változtat a megfejtésen, mivel az egyik az ,Ur', a másik .Krisztus' vocativusának rövidítése, tehát voltaképp szinonimák, s mindkettő alak ilyen rövidített formában előfordul szövegekben, feliratokon. Fettich 1950, 35. o. ezt Németh 1986 már korrigálta.