Folia archeologica 45.

Dienes István: A honfoglalás kori magyar kovácsok egyik mesterfogásáról (Jegyzetekkel ellátta: Fodor István)

220 Kiss E

I ELE 13. ábra: Barberini Zsoltároskönyv, címlap (Bibi. Apostolica Vaticana, Archivio Fotografico nyomán) Fig. 13 - Frontispice du Psautier Barberini (d'après Bibi. Apostolica Vaticana, Archivio Fotografico) mok elsősorban a jelentősebb egyházi központok (székesegyházak, fontosabb kolostorok) kincseit ítják le, míg a fennmaradt emlékek feltelietőleg kisebb jelentőségű helyekről származnak, valamint az, hogy a szenteltvíztartó edények - kisebb jelentőségük révén - gyakrabban eshettek áldozatul beolvasztásnak, mint a kifejezett vasa sacra, az eucharisztiával kapcsolatba kerülő edények, ez utóbbiak ugyanis előírás szerint nemesfémből (esetleg nemesfém-bevonattal) készültek. Ezek a tények még inkább arra utalnak, hogy a besztereci edény nagyon fontos személy ajándéka lehet és egy jelentős bizánci, esetleg balkáni műhely alkotása. A Fetticli által felvázolt kép a művet készítő műhely hatalmas befolyásáról a magyar románkori ornamentikára magától elesik, ha tisztázzuk, hogy az edény egy általános bizánci ötvösstílus jellegzetes alkotása, mely alapvetően eltér a hazai 11. századi bizantinizáló kőfaragóstílustól, míg a nálunk a 12. század második felében jelentkező indás stílus nyugat-európai eredetű, Bizánchoz való kapcsolatok abban már csak áttételesen érvényesülnek. Jelenlegi ismereteink szerint azonban egy balkáni készítési helyet sem lényegesen egyszerűbb párhuzamokkal alátámasztani, mint egy magyarországi, szükségképp idegen stílus elszigetelt megjelenését. A magyar