Folia archeologica 45.

Dienes István: A honfoglalás kori magyar kovácsok egyik mesterfogásáról (Jegyzetekkel ellátta: Fodor István)

206 Kiss EI ELE edényekre használt kifejezések: diszkosz, lekané stb. a szakirodalomban inkább a medence megfelelőjeként vannak nyilvántartva, talán a „szitlolekanon" kifejezés takarja leginkább a megfelelő tárgyat a bizánci korszakban, mely tartalmazza a latin ,situia' szót, az edény vödörszerű alakjára utalva.

9 A londoni katedrális 13. század közepi leltára egy rendkívül díszes görög, így feltehetőleg bizánci stílusú, feliratos szenteltvíztartó edényről is beszámol, s ez jelenleg az. egyetlen ismert utalás ennek a típusnak a meglétére a bizánci időszakból.

1

0 Ezzel szemben Nyugaton ilyen, a szenteltvíz tárolására szolgáló edényekről a karoling idők óta vannak (írott valamint képi) forrásaink, de ezekben a korai esetekben nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy e célra készült edényről van-e szó, vagy egyel), akár profán célú edények alkalmi felhasználásáról.

1

1 Az első fennmaradt emlékek Ottókori drága anyagból készült edények, és nagyobb részükről biztosan feltételezhető, hogy császári látogatás kapcsán vagy császári ajándékként készültek. Ezek az emlékek arra engednek következtetni, hogy legkésőbb a 10. századtól kezdve már szükségét érezték egyes nagyobb, a császársággal kapcsolatban lévő egyházi központokban, hogy rendelkezzenek külön e célra készített edényekkel.

1

2 A leltárakban a szenteltvíz tárolására szolgáló edények kapcsán csupán all. század végétől találkozunk a rendeltetés világos megjelölésével, mely feltehetőleg már e célra készült edényeket takar. Ettől kezdve igen gyakran találkozunk velük a forrásokban és az emlékanyagban is, ezek az edények csaknem kizárólag vödör formájúak.

1

3 Ezen edények neve a templomi leltárakban: vas ad aquam benedictam, urceus, situla, benedictorium, s csak ritkán aspersorium, mely általában a víz széthintéséhez szükséges botszerű eszköz elnevezése volt.

1

4 Ennélfogva ajánlatos lemondani a hangzatosabb, de félreértésre okot adó aspersorium kifejezésről a besztereci eclénv kapcsán, és mivel az urceus, ill. situla kifejezés az edény vödörszerű alakjára is utal, így a nem vödör alakú besztereci edény elnevezése kapcsán nyugodtan maradhatunk a legáltalánosabb jelentésű vas ad aquam benedictam (.szenteltvíztartó edény') esetleg benedictorium kifejezéseknél, amelyekkel a besztereci edényt is illethették, 9 Lekané tón fotón = kis medence a Theophánia ünnepére; a petritsai (ma: Bacskovo, Bulgária) kolostor inventáriumából (1083) Gautier 1984, 1745. sor; ho ( = diszkosz) tu hagiazmatosz = a szenteltvízhez szükséges tál; a konstantinápolyi Kekharitomené kolostor inventáriumából (1118 előtt, császárnői alapítás), Gautier 1985, fot. 10Ír, 22. sor; a sitlolekanon kifejezés: Constantinos Porphyrogenitus, Three treatises on imperial military expeditions (ed. John F. Haldon) С 211 ill. 213. о. a 10. századból, noha a szöveg nem pontosítja a tárgy jelentését, v.ö. Kukulès, Vizantinon Vios kai Politismos (6 kötet, Athén, 1948-1952,) II/2, 64. 1

0 Vas ad aquam benedictam cum ansa; est argenteum, totum opere grceco fabricatum, cum imaginibus et Uteris designantibus sculpturam pond. 8 marc, 4 d.-, részlet a londoni St. Pál katedrális 1245-ből származó leltárából; Braun 1932 "A centula-i kolostortemplom két inventáriumában (800-ból és 831-ből) szerepel két ezüstből készült situla, ezek feltehetőleg szenteltvíz tartására szolgáltak, azonban még nincs biztos utalásunk arra. hogy valóban erre a célra készültek volna; Braun 1932; Sint Truiden, situlas 2 ex cupro 870ből, Bischoff 1967, №82, 35. sor; I

L'A négy elefántcsont, 10. század végi edény: Milánó, Gotfredus, milánói érsek (974-980), feltehetőleg II. Ottó látogatására készült; Aachen, III. Ottóhoz kapcsolódó edény; London, Victoria & Alberts Museum: edény a Basilewsky-gyűjteményből, felirata valamelyik (II. vagy 111.) Ottóra utal; New York, Pierpont Morgan Gyűjtemény, Kranenburgból, képe: Braun 1932 "A nem e célból készült, de a szenteltvíz tárolására alkalmas edényeket is megkülönböztetik a 12. század elején pl. Pegauban, egy 1 109-es hagyatéki leltárban: urceolum argenteum ad aquam benedictam congruum Bischoff 1967, №137, 10-1 1. sor ' 1

4Braun 1932, 58Í-592: azon a listán, ahol azaspergitorium kifejezés ténvleg a szenteltvíztartó edényt jelentheti, problémás az interpretáció: a bambergi székesegyház kincseinek a leltára 1127-ből aspergitoria I/ unam argenteum, alterum cristallinum, mögötte állnak vasa cristallina is; Bischoff 1967, N 6, 15-16. sor; míg másutt az aspergo, aspergitorium mindig a víz szétöntésére szolgáló eszköz: erre legjobb példa a pannonhalmi leltár Szent László idejéből, ahol a szenteltvíztartó edények mellett fel van sorolva egy nagyon díszes aspersorium is, Bischoß 1967, №48, 30-31. sor