Folia archeologica 45.

Dienes István: A honfoglalás kori magyar kovácsok egyik mesterfogásáról (Jegyzetekkel ellátta: Fodor István)

198 DIENES ISTVÁN Még izgalmasabb az a tárgy, amely Lehoczky Tivadar, illletve Bereg vármegye adományaként került a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe;

1

1 ezen ugyanis az látható, hogy egy nagyjából hengeres vastárgyra rátekercselték a páros ellentétes sodratokat és azt a tárgy felületén forrón elkalapálták. (1. kép 3,11. kép.) Ebben a tárgyban, alakjánál fogva először egy viking lándzsa köpűjét véltem felfedezni, a töredék azonban - hajén van restaurálva, konzerválva, - ráfekszik a szablya markolatára, tehát a nagyobb valószínűséggel a szablya markolatvasának egy darabja volt, ahogy azt Lehoczky sejti, még akkor is, ha a honfoglalás kori anyagban elképzelhető több ekképp díszített lándzsa is. Mint ahogy gyanakodtam is ilyenre a szolyvai közlemény nyomán, bár igazolni nem tudom.

1- Talán ez esetben is fontosabb a technikai megfigyelés, nevezetesen az, hogy egyszerűbb a gömbölyű sodratot a tárgyra feltekercselni és azon odakalapálni, mint előtte ellapítani s csak azután felvinni a díszítendő tárgy felületére. Bizonyára érdekes lesz, hogy ez a berakási technika kardok, kengyelek és főleg lándzsák köpűjének díszítésére ismeretes a viking korszakból, a 900-as évekből. Anáború alatt 1944-ben, Norvégiában, Bygland farmon, Telemerk tartományban került elő egy viking kovács hamvasztásos sírja, amelyről a lelet publikálója, Charlotte Blmdheim azt írja, hogy az addigi leggazdagabbb kovács sírlelet, 25 fajta kovács szerszámot tartalmazott — a legdurvábbaktól a legfinomabbakig - ezen kívül késztermékeket: 4 kardot, 4 lándzsát, 7 baltát, összességében 120 tárgyat.

13 Ebben a leletben 3 lándzsa köpűje volt a már ismertettett „kalászminta ' körbefutó) végtelen sorával díszítve

1

4 (12. kép.) és az oslói múzeum - általam ugyan nem látott, de a kiállítási vezetőben említett máshonnét származó kardok és kengyelek ugyanezet a díszítést viselik.

1

5 A skandináv kovács sírjában nemcsak a nemesfém olvasztásához szükséges fémkanál, hanem a fatuskóba erősíthető dróthúzó vastőke is fellelhető volt, amely e díszítés elkészítéséhez nélkülözhetetlen.

1

6 Egyelőre nem tudjuk eldönteni, hogy a honfoglalás előtt a Dnyeper vidékén mindenképp, majd később, a kalandozások során esetleg napnyugaton, a tenger mellékén érintkező két nép - a magyar és a normann - közül melyik adta, vagy melyik vette át ezt a technikát, fenntartva persze, hogy egymástól teljesen függetlenül is egyazon korban gyakorolhatták. 1

1Lehoczky 1900, 399-400.; Hampel 1907, 102. 2. t. A, 7.; Fodor 1996b, 133-134. '-Dienes Istvánnak az előadáshoz készített jegyzeteiből az derül ki, hogy gyanította: a szolyvai sírban talán lándzsa is lehetett. Tudnivaló, hogy a Lehoczky Tivadar által 1870. június 24-én feltárt sír anyagát már ugyanezen év júliusában bejegyezték a Magyar Nemzeti Múzeum leltárkönyvébe. (MNM, ltsz. 148/1870.5-20.) Sajnos, eléggé hevenyészett módon, mivel a szolyvai leletek közé máshonnan származó tárgyakat is beleltároztak, mint például a tótipusztai avar kardot. A még tisztítatlan tárgyakat Passuth Ödönnel lerajzoltatták, majd így - hibásan - tette közzé azokat Hampel József. (Hampel 1900, 704-710.) Hampel hibás adatait - Lehoczky szintén elég zavaros eredeti közleménye (Lehoczky 1870) alapján - Fettich Nándor igazította helyre. (Fettich 1937, 78-79.) Dienes István arra figyelt fel, hogy Lehoczky hat nyílcsúcs elokerülésésrőí beszél, de csak ötnek a leírását adja meg. (Lehoczky 1870, 204.) Ebből kiindulva Dienes elképzelhetőnek tartotta, hog)' a hatodik lándzsacsúcs lehetett, amelyet - törött lévén - két tétel alatt vezettek be a leltárkönyvbe (MNM, ltsz. 148/1870.11-12.), s ennek köpíyét díszíthette a Lehoczky által említett aranyozott rézszalag, amely talán a viking lándzsák köpűjén gyakori kalászmintás díszítés lehetett. Előadásából azonban világosan kitűnik, hogy ezt a sejtését nem látta igazolhatónak. (A szolyvai temetkezés rekonstrukciójáról ld. még: Fodor 1996, 175-177.) 1

3Blindheim 1962. 1

4 Uo. 41, 43, 46-47, 52-53. 1

5 Dienes István feljegyzései és jegyzetei közt nem akadtam nyomára annak a katalógusnak, amelyre itt hivatkozik. Kijelentése azonban teljesen helytálló: a viking kovácsok megszokott eljárása volt a kalászmintás sodratfonatokkal való tausírozás. 1

6Blindheim 1962, 34. 11. kép 7. - A byglandi kovácslelet újabb közlését, valamint a hasonló svédországi mästermyri eszközleletet Id. Wikinger ... 250-251. 94-95. kép.