Folia archeologica 45.

Mihály Nagy: A lovasi ládika

A LOVASI LÁDIKA A későrómai téglasírból származó lovasi ládikát (1-2. és 4-11. ábra), amelyet Rómer Flóris ismertetett először,

1-1

1 a szokásostól elütő, barbáros jellege miatt Radnóti Aladár a Kr. u. 4. század végére keltezte, megállapítva, hogy ez a darab a legkésőbbi ládikák csoportjába tartozik.

124

9 A lovasi ládikát, a Radnóti által említett legközelebbi párhuzammal (3. ábra), egy dunapentelei lelőhelyű ládikával együtt a Kr. u. 4. század hatvanas-hetvenes éveire, Iulianus Apostata és I. Valentinianus uralkodásának korára keltezhetjük.

20-3

5 A ládikaveretek restaurálása után olyan újabb, apró részleteket lehetett megfigyelni, amelyek hozzásegítenek bennünket a pontosabb keltezéshez és a képek tartalmának értelmezéséhez.

36-4

7 Többek között láthatóvá vált a Héraklészt ábrázoló képmezőben egy domborított felirat, amelyet a ládika lemezeinek verőtövét készítő mester vésett a verőtőbe (10-11. ábra). A felirat a VIERX betűket tartalmazza, amely feltehetőleg az uter(e feli)x formula rövidített változata. A ládika lemezeinek verőtövét készítő mester, a későrómai provinciális művészetből ismert, klasszikus görög-római mitológia ikonográfiái megoldásait interpretálta, és ezek segítségével új, germán mitológiai tartalmat fejezett ki. A lovasi láclika lemezein egymással laza összefüggésben álló, de egységes program szerint, a germán istenek démoni erők elleni harcát („istenek alkonya"), és az újrateremtett világot ábrázolták. A lovasi ládika lemezein felfedezhető a Dunai Lovasistenség kultuszából ismert ábrázolások, továbbá - áttételesen - a pontusi művészet hatása is.

4

8"

6

5 A Kr.u. 4. század utolsó negyedére keltezhető az az agyagtálka, amely Csákvár későrómai temetőjében, a Széchenyi utcai kertekben, a 138. sz. sírból került elő (12-14. ábra). Ennek peremén íráshoz hasonlító jelek sora látszik. A jelek leginkább a germán rúnákhoz hasonlítanak. A felirat (15. ábra) közeli rokonságban áll a Verses Eddában fennmaradt valkűr-énekkel. A feliratból a pogány germánok túlvilág-hitére, a feliratot készítő rúnamester, Iulia nevéből pedig arra következtethetünk, hogy egy olyan germán népcsoporthoz tartozott, amelyet a Kr.u. 4. század folyamán telepítettek le Valeria provinciában, és amely csoport, noha régi hitvilágának bizonyos elemeit megőrizte, a tál sírbakerülésének időszakára már a romanizáció viszonylag magas fokára jutott el. A népcsoport valószínűleg azonos az 1. Constantinus császár alatt Pannoniába betelepített vandálokkal, de esetleg Alatheus és Saphrax Kr.u. 380-ban betelepített gót-alán-hun népe is számításba vehető. Az etnikai hovatartozást csak további régészeti kutatásokkal lehet eldöntenj 06-86 Mind a lovasi ládika ábrázolásai, mind pedig a csákvári tálka felirata a halál és feltámadás gondolatkörének egy-egy aspektusát fejezi ki.