Folia archeologica 44.

Tóth Endre: Ókeresztény ládikaveretek Ságvárról

ÓKERESZTÉNY LÁDIKAVERETf.K 141 mert ikonográfiái sémákat. Ezért nem lehet feltételezni azt, hogy az ókeresztény kompozíciók egyik gyakori törvényszerűségét ne ismerte volna. Timotheus helye a ságvári ládikán akkor is kiemelt, ha az ábrázolás ismétlődik (tehát a két lemez egy tárgyhoz tartozott). Timotheus viselete és kéztartása megegyezik az apostolokéval. Mivel a matricára már rá volt vésve a felirat, arról nem lehet szó, hogy a vértanú képét egyszerűen egy apostol alakjával helyettesítsék be. Valószínűbb, hogy az ötvösnek a szent alakjához nem állt rendelkezésére megfelelő mintakép. A vértanú-ábrázolások legkorábbi szakaszában került sor a dunai tartományban egy szent képi megjelenítésére. Jelentősége van a peremvidék hangsúlyozásának: nem a keresztény művészet kialakulásának és fejlődésének központi területeiről van szó. Abból a korai időből, amikor Pannóniában a vértanú-ábrázolás képtípusa még nem alakult ki, nem vált ismertté (pl. az orans típus). Ezért a kéznél lévő apostoltípusból kölcsönözte az ötvös az alakot. A fiziognómiával kapcsolatban talán tehetünk annyi megszorítást: hogyha az ábrázoláshoz nem idősebb férfit választottak, akkor annak jelentősége volt: Timotheus fiatalemberként halt meg. Timotheus neve mellett éppúgy nincs a sanctus jelző, mint az apostolok mellett: a szent automatikusan hozzáértendő. Arról nem lehet kétségünk, hogy vértami volt, akit a pannon tartományokban, vagy éppen Valériában kiemelten is tiszteltek, ha a két főapostol közé helyezték. A 4. század második felében csak mártírok jöhetnek szóba szentként. Timotheus azonosítása részben egyszerű, részben problematikus. Egyszerű azért, mert nem kell válogatni

8

1 a sok Timotheus nevű szent, köztük 40 vértanú között

8

5. Szentünket a pannon tartományokban tisztelt, a tartományokhoz kapcsolódó forrásokból ismert Timótheusszal biztonsággal azonosítani lehet. A kérdés az, hogy ki voll ez a pannon tartományokban különösen tisztelt szent? A legkorábbi keresztény szentekről, a vértanúkról két forrástípusból tájékozódhatunk. Az egyik a naptár szerinti vértanú-felsorolások, a martyrologiumok. Közülük a legkorábbi a 430-as években Eszak-Itáliában összeállított, és szent Jeromos nevével ellátott vértanújegyzék, a Martyrologium Hieronymianwn

8

6 (továbbiakban MH). A másik nagy forráscsoport a vértanúakták és átdolgozásaik, legendáik. Emellett természetesen epigráfiai és más, irodalmi féljegyzésekből is értesülhetünk mártírok életéről és helyi liszteletéről. Ha tehát egy pannóniai vértanút keresünk, akkor legcélszerűbb az MH-ból és kommentárjából kiindulni

8

7. A dél-pannóniai vértanúkról tájékozott MH május 15-én jelzi Sirmiumban Timotheus és a hét szűz ünnepét : In Sirmio Timothei et VII virginum. A martyrologium kommentárja Tiniótheust olyan antiochiai vértanúnak tartja, akinek a tisztelete átkerült Sirmiumba

8

8. Nagy Tibor is ezt a vélemény! képviselte, és ezért személyével nem foglalkozott

8

9. J. Zeiller meg sem említette

9

0. Az MH-ban említett Timótheusok a következők: 8

4 A 4. század harmadik negyedében még csak a vértanúk jöhetnek szóba szentként: a század ulolsó negyedében is csak néhány kiemelkedő személy (Ambrosius, Martinus). 8

5 így írt Gáspár D., JbÖsterByz. 26, 1977, 256. 8

6 Acta Sanctorum Novembris. II: 2 H. Delehaye, Commentarius perpetuus in Martyrologium Hieronymianum, Bruxelles 1931. 8

7Természetesen kiegészítve Nagy Tibor könyvével: A pannóniai kereszténység története a római védőrendszer összeomlásáig, DissPann, Budapest 1939. 8

8 MH. 8

9 Nagy T., i. in. 1939, 61, 195. 9

0 Zeuler, /., Les origines chrétiennes dans les provinces Danubiennes, BEFAR lll=Studia historica (reprint), Roma Î967.