Folia archeologica 44.

Oravecz Hargita: Dévaványa - Atyaszeg

ORAVF.CZ HARGITA 65 szinte kivétel nélkül az alföldi Körös kultúra hagyományaihoz köthetők:

1

2 mint pl. a kiliajló, egyenes peremű, szélesszájú tálak (1. kép 11-13), a profilait peremű, félgömbformájú fazekak (1. kép 9-10, 2. kép 4, 6-12) vagy az alacsony talpcsöves, talpgyűrűs, bütyköslábas edények különféle változatai (1. kép 14, 17-18). Ä Körös kultúrában alkalmazott díszítések közül ezeknél is találtunk hálómintákat (2. kép 5), felületkitöltő, rendszertelen vagy sorokba rendezett becsípéseket (1. kép 12, 2. kép 4, 8, 10-12), ferdén felrakott plasztikus bordákat (2. kép 9), ujjal benyomkodott peremeket (2. kép 6-12), klasszikus barbotint, valamint „szatmár jellegű" bekarcolásokat (1. kép 10), mélyen behúzgált vonalakat (2. kép 7, 9), gyakran pelyvás soványítású, agyagos bevonattal (2. kép 6). Ez utóbb felsorolt díszítések megjelenésének a kutatás időrendi jelentőséget tulajdonít az Alföld korai neolitikumán belül. Más - elemzésre alkalmasabb - leletanyagok bizonyítják statisztikailag gyakoribb előfordulásukat a Körös kultúra fiatalabb időszakában.

1

3 A kerámiatöredékek leírása után szólnunk kell a leletegyüttes egyéb tartozékairól is. A gödörből néhány idol különböző részei kerültek elő. Az egyik töredék egy dorong alakú idol felső részéből származik (3. kép la-c). A töredék pelvvás soványítású, simított felületű, barna színű. A fej és a törzs oszlopszerűen kialakított. A nyújtott hengeres test kiszélesedő alsó része a zsírfar, letörött. A törésnél vízszintes átfúrás nyomai láthatók (a törés feltehetően ennek következménye). A töredék erősen sematizált megformálás benyomását kelti. A fejtető lapos, az arc úgyszintén. A szemet vízszintes bekarcolással jelezték, az orrot pedig apró kis bütyökkel mintázták meg. Az arc egyéb részleteit mint pl. a szájat vagy a hajat nem jelölték. A töredék nemi jellegére, apró alig látható dudor, mell utal. A karokat sem ábrázolták. A töredéket technikai kivitele és az ábrázolás módja, fő sajátosságai alapján a Körös kultúra egyik legjellegzetesebb tipológiai csoportjába sorolhatjuk. Ennek az idoltípusnak lapos feje, hengeres teste, erősen hangsúlyozott zsírfara és rövid, pecsétlőszerűen Kialakított lába van. Ez utóbbi sajátosságra utal egy meglehetősen durva kidolgozású, pelyvás soványítású, szürke színű, nagyobb méretű idol bal lábának töredéke, amely az idol alsó részéből az illesztés mentén törött le. A lábtöredéken körben mély, vonalas bekarcolások láthatók (3. kép 3). A tárgyalt idoltípushoz hasonlót képvisel egy másik jól rekonstruálható töredék is (3. kép 2a-d). Ezen jól megfigyelhető az idol készítésének technikája. A szobrocska egyik oldala letörött, s ezáltal jól látható, hogy azt két darabból illesztették össze. Ha az összetételt nem erősítették meg csapoíással, akkor az idol szétesett hosszanti irányba. Továbbá, ha nem volt megfelelő technikájú a zsírfar felragasztása, akkor az is gyakran levált, mint ahogy ez az említett példányunknál is megesett. Az idol anyaga honiokos soványítású agyag, külső felülete simított, barna és szürke foltosra égetett. A hengeres test enyhén csúcsos fejtetőben végződik. Az arcon bevágással jelölték a szemet, az orr vagy száj helyét pedig befúrással. A mellet jelző kis bütykök alig kivehetők, viszont az idol nemi jellegére fordított U alakú bevágás utal. Mint oly sokszor a Körös kultúra hasonló idoljai esetében ezen a darabon is erős sematizálást tapasztalhatunk az arc és a test hiányos ábrázolásával vagy bizonyos testrészek pl. a mellek és a karok egybeolvadásával. A mell és a nem ábrázolása közt az idolt átfúrták. A zsírfar letörött, viszont jól megmaradt az oszlopos láb, pecsétlőszerű talpvégződéssel, bevagdalásokkal jelölt lábakkal és enyhén kidomborodó térddel. Az álló női alakot mintázó idolok számos változatban, széles körben fordulnak elő. A hengeres testű, zsírfarú, oszlopos lábú, sematikus ábrázolású variáns középalföldi elterjedésű. Ez az idoltípus hosszú ideig él a Körös kultúrában, még annak 1

3 Trogmayer 1964, 67-86; Kalicz-Makkay 1977, 35; Raczky 1983, 187.