Folia archeologica 44.

Kovács S. Tibor: Török hatás a magyar fegyvereken a 15-17. században

236 KOVÁCS S. TIBOR Véleményünk szerint a pallosnak és a szablyának a szerelését egy magyar ötvösmester készítette a 17. század második felében.

10

1 A 16-17. századból fennmarad! magyar díszfegyverek száma meglehetősen kevés. Ezek között találhatjuk a dolgozatban tárgyalt „portai forma" szablyákat és pallosokat. A valóságban az utóbbiakból is sokkal több lehetett. Számos darab készült közülük Erdélyben, de mint láttuk Debrecenben és Kassán is készítettek török minta után fegyvereket. Szükséges megjegyezni, hogy a török fegyverek utánzása nem volt kizárólagos magyar jelenség. Az orosz cár ők részére is sokszor készítettek török minta után fegyvereket a moszkvai ötvösök.

10

2 1585-ben a lengyel kancellár örményeket telepített le Zamosc-ban. Hamarosan Lvovban is megjelentek az örmény mesterek. Az utóbbi helyen dolgozó iparosokat különösen III. Sobieski János lengyel király támogatta intenzíven. A 17. században, különösen annak a második felében a Lvovban és Zamosc-ban élő örmények mindenféle fegyvert készítettek különféle keleti előképek után. Sok esetben félkész termékeket importáltak és lengyel földön fejezték be őket.

10:

í Valószínű, hogy az intenzív kereskedelmi kapcsolatok következtében számos fegyver kerülhetett Lengyelországból Magyarországra vagy Erdélybe.

10

4 A fejedelemség a 17. században igen intenzív kereskedelmi kapcsolatokat folytatott Isztambullal. I. Rákóczi György török fővárosban tartózkodó követének kötelessége volt díszfegyvereket vásárolni a fejedelem számára. Az 1630-as években számos esetben küldtek Gyulafehérvárra kardokat, lószerszámokat, sisakokat és karvasakat.

10

5 A kapithia sokszor vásárolt jáspisokat, türkizeket, rubinokat, igazgyöngyöket és gyémántokat a fejedelmi udvar részére.

10

6 Valószínűnek tartjuk, hogy a drágaköveket nemcsak ékszerek, hanem fegyverek díszítésénél is felhasználták.

10

7 1675 szeptemberében Gyulai Sámuel kolozsvári ötvösmestert megbízták, hogy I. Apafi Mihály részére díszkardot készítsen. A fegyver díszítéséhez az ötvös átvett 90 aranyat, 100 kisebb rubint, 100 kisebb smaragdot, 18 nagyobb rubint, 34 nagyobb smaragdot, mely közül 8 a rózsa díszítésére volt szánva, valamint 12 gyémántot, azonkívül finom ezüstöt, mely rézmértékkel mérve 24 aranynak felelt meg. A kardot az ötvös 1676. május 8-ára készítette el és ezért 65 aranyat kapott.

10

8 Véleményünk szerint a korabeli inventáriumokban szereplő „jáspissal" - azaz nefrit- vagy jádelapokkal - díszített fegyverek tarthatók valószínűleg török munkáknak. I. Rákóczi György portai követei számos esetben vásárollak jáspisokat. Az 1633. augusztus 4-én I. Rákóczi Györgynek írt levélben olvashatjuk a következő sorokat: „Az jáspisokat kegyelmes uram mind a két rendbelieket elkészítettem, az kengyelbe valókért még 25 reál tallért kell fizetni.

109 1639-ben a fejedelem egy buzogányt küldött ki egy galatai ötvösnek, hogy azokba türkizt, apró rubint és smaragdot rakjon.

11

0 A fenti két adat is jól bizonyítja, hogy a fegyvereket Erdélyből küldték Isztambulba a kövek befoglalása végett! A Lengyelországban élő örmény mesterek is szívesen használták a fegyverek díszítésénél a nefrit- és jádelapokat.

11

1 Kecskeméti W. Péter ötvöskönyvében megemlékezik egy "" Lugosi-Temesváry 1988, 104. kép. Ltsz.: MNM Fegyvertár 53.485. Hossza: 705 mm, pengeszélesség 33 mm. Л szablya és a pallos egy készlethez tartozik, amelyet Bánffy Miklós részére készítettek. 10

2 Rybakov 1962, 22-23.; State Armoury 1969, 94-95.; Л moszkvai Kreml Állami Fegyvertára No. 5190. 6331-6332. 6342-6343. 6345. 10

3 Nadolski 1973, 33. 41.; Czerwinski 1984, 286.; Biedronska-Slotowa 1992, 11-14. 10

4 Bíró 1957, 66-67. 10

5 Beke-Barabás 1888, 82-83. 99. 205. 10

0 Beke-Barabás 1888, 108-109, 195-196, 239-241, 263, 265, 385, 509-511. 10

7 Gerelyes 1991, 225. 10

8 Nóvák 1913, 57. l

m Beke-Barabás 1888, 57. 11

0 Beke-Barabás 1888, 410. 1639. april. 8. 11

1 Franasek-Kuczma 1990, Tom 1.149-150. Tom II. 106.