Folia archeologica 44.
Kovács S. Tibor: Török hatás a magyar fegyvereken a 15-17. században
TÖRÖK HATÁS A MAGYAR FEGYVEREKEN 227 ötvösjeggyel. így a fent elmondottak alapján a buzogány 1598 és 1627 között készült. Szegedi Márton mester három fennmaradt munkája közül kettőn beütött ötvösjegy látható, az egyik egyesített, a másik viszont nem. így az sem elképzelhetetlen, hogy a fejedelmi buzogányon lévő vésett jegy - mivel az M betűn „talpak" vannak - nem Szegedi Olasz Mártont, hanem Szegedi Mártont idézi. Az utóbbi ötvös a források és a fennmaradt emlékek alapján korának egyik sokat foglalkoztatott és elismert mestere volt. így a buzogány készítésének ideje hosszú évekkel kitolódik. Könnyen elképzelhető - habár erre konkrét adat nincs -, hogy 1640ben II. Rákóczi György váradi kapitánnyá történő beiktatására készítettek. 7 2 Tanulmányunk szempontjából igazá ból az alábbi megállapítás a lényeges: a fejedelmi buzogányt Debrecenben készítették a 17. század első felében, török motívumkincs felhasználásával. 161 l-ben Debrecen városa vásárolt: „Szegedi Olasz Mártontul egy mereő aranias portai forma szabliat Principi in Varad f 50... ". Makai Ötvös Pál - aki szintén debreceni mester volt - 1612 és 1617 között négy aranyas portai formájú szablyát készített 130 forintért a város számára. 7 3 Ez a két adat is jól igazolja, hogy a török fegyverek utánzatai a 17. század elején is igen nagy népszerűségnek örvendtek, de ekkor már „a portai forma" kifejezés jelezte azt, hogy a fegyver török előkép után készült . A „portai forma szablyák" egyik legszebb változatát láthatjuk a 9. ábra 1. képén. 7 4 A keresztvas a végei felé erőteljesen megszélesedik és nyolc részre tagolt gömbszeletben végződik. A markolat nyolcszögletű, a finoman cizellált felület alapdíszítését az apró poncbeütések adják. A markolaton vertikálisan elhelyezve - a török motívumkincsből jól ismert - Saz leveleket és Hatayi virágokat láthatjuk. Különösen érdekes a két felkötőpánt, mert mindkettő formája teljesen török. Sőt feltehetjük, hogy egy jadelapokkal ékesített török szablya vagy pallos alapián készült. (9. ábra 2.) A két fegyver felkötőpántjának összehasonlításakor szembetűnő az, hogy szablyánknál, ahol poncbeütések vannak, ott a pallos esetében jadelap, illetve türkizek találhatók. Ajadelapban lévő inkrusztált aranyszálak és apró türkizek alapján készült a felkötőpánt közepén megfigyelhető egy rozettából és körülötte lévő Rumi jellegű díszítőelemekből álló motívumkincs. A felső felkötőpánt felett egy félmectaillonban szintén a már ismert Rumi motívumok tűnnek fel apró tűponc alapon. A felkötőpánt alatt önmagukba visszakanyarodó - pikkelymintával díszített - vastagabb és vékonyabb indaszálak láthatók, amelyek visszahajló végei madárcsőrre emlékeztetnek. A saruvereten is hasonló módon szerkesztett és készített motívumok tűnnek fel. A hüvely hátsó felén lévő motívumkincs megegyezik az előoldallal, azzal a különbséggel, hogy az utóbbi esetben csak véséssel alakították ki a motívumkincset. A (9. ábra 1.) torkolatveretén és sarupánt oldalsó lemezének felső részén találhatunk egy-egy az IS betűk kombinációjából álló ötvösjegyet. A szablyán lévő jegy, amely hasonlít a 7. ábrán látható lószerszám ötvösjegyéhez sajnálatos módon - nem azonosítható. A korábbi elképzelések alapján a nagyszebeni Stin család egyik tagja használhatta a 17. század első felében.' ' Andrássy Manó gyűjteményében volt egy pohár, amelyen a szablyán lévő ötvösjegy hű mása található. A poharat Nagyszigeti Márton részére készítették 1638-ban. 7( > A szablya így az 1630as, esetleg 40-es években készült, valószínűleg Erdélyben. 7 2 Szilágyi 1891, 12-15. „A fejedelem azért adja e buzogányt, hogy barátainak barátja, ellenségeinek ellensége legyen, ezeket hűsége alá hajtsa, s ha nem akarónak, vagy útját állanék ezzel fejítse, büntesse őket. " 7 3 Zoltai 1937, 13.; Bobrovszky 1980, 69-71. 7 4 Lugosi-Temesváry 1988, 91. kép 7 5 Gyárfás 1910, 407^19.; Köszeghy 1936, 253. 1295. jegy. 237. 1313. jegy. 243. 1363. jegy. 7 6 A'Magyar Történeti 1884, V. terem 18.
