Folia archeologica 44.
Kovács S. Tibor: Török hatás a magyar fegyvereken a 15-17. században
214 KOVÁCS S. TIBOR század elejéről való - változatát láthatjuk a szepesmindszenti falfestményen 4. Itt a szablya keresztvasa alig észrevehetően, de „S" alakot formáz. A későbbi, az emlékanyagban szép számmal fellelhető fegyverek keresztvasa már bordázott, széles vasszalagból készült és markolatuk hosszú, a markolatgomb a sarkokon lekerekített téglatestet formáz, melynek mindkét oldalán egy-egy lencse alakú kidudorodás található. Ezek a szablyák igen nagy méretűek, némely esetben a hosszúságuk a 118 cm-t is elérheti, a penge szélessége pedig több, mint 4 cm. Pengéjük ismert fokéles és fokéi nélküli változatban is. A szakirodalomban Nagy Géza óta tartja magát az a nézet, amely szerint az „S" keresztvasú szablya itáliai eredetű és a 15. század közepén jelent meg hazánkban 5. Mint láttuk, ennek a szablyatípusnak a korai formája már a 15. század elején megvan Magyarországon. Az itáliai eredet véleményünk szerint teljesen kizárt, mert az „S" keresztvas elterjedése a fenti időszakban nem mutatható ki ebben a térségben. Itáliában a hazánkhoz hasonló keresztvas és markolatgomb nagy tömegben a 15. század második felében, különösen annak utolsó negyedében igazolható 6. Tulajdonképpen az „S" alakú keresztvas a fegyvert tartó kezet oltalmazta az ellenséges vágásokkal szemben: sokkal nagyobb védelmet nyújtott, mint az egyenes, iDálca alakú változat. A Habsburg-párt vezérének, Ciliéi Ulrichnek a halálát így írja le egy 1456-ból származó titkos jelentés: „ Ungern mit ihren grossen Sabin trungen zog aus sein messer und schlueg. " 7 Itt Kalmár Jánossal ellentétben a fent tárgyalt „S" keresztvasú szablyáról van szó 8. Hunyadi Mátyás részére 1460 körül készült az a kalendárium, amelyben egy gyalogos oldalán látunk hasonló fegyvert 9. Kecel határából, e^y sírleletből került a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárába 1958-ban egy „S" keresztvasú szablya a felkötőpántokkal együtt (1. ábra 1.), valamint egy kés és egy sarkantyú 1 0. Ez a két adat azt valószínűsíti, hogy ezt a szablyatípust lovasok és gyalogosok egyaránt használhatták. A huszárok már a 15. század első felében feltűntek, de nagyobb szerephez csak a század második felében, Hunyadi Mátyás uralkodása idején jutottak 1 1. A huszárok nem használták a meglehetősen nehéz „S" keresztvasú szablyát, oldalfegyverük könnyebb volt és mind formában, mind méretben teljesen megegyezett a török lovasság szablyájával 1 2. Az „S" keresztvasú szablya fokozatosan eltűnt, de a hasonló keresztvasú kardok egészen a 16. század első harmadáig, esetleg a közepéig folyamatosan készülhettek". Az eddig elmondottak jól mutatják a szablyák tekintetében a török hatást a magyar fegyverzetre. A 15. századvégéről, esetleg a 16. század elejéről származik a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárának gótikus szablyája ( 1. ábra 2.). A műtárgy aranyozott ezüstből készült szerelésén Ádám és Éva alakja mellett feltűnik az első J Kristó 1988, 258. 64. kép; László 1993, 136-137. 155. ábra 5 Nagy 1897, 57-58.; NAGY 1898, 226-228.; Kalmár 1971, 71.; Lugosi-Temesváry 1988, 12.; Zarnóczki 1990, 49. 6 Lionello-Eduardo 1975, 16-20. 95-96. kép. 165-167. kép 7 Pichler 1880, Gl.; Liptai 1985, 110. 8 Kalmár 1971, 71. 124. kép. Ennek a parasztkés markolatával készült szablyának a nagy része igen silány munka. Véleményünk szerint e típus nem a 14. század végén tűnik fel, hanem a 15. század második felében, de inkább a század végén, zömében a 16. század elején. A paraszti, illetve a polgári fegyverek közé kellene ezt a szablyatípust besorolni. Vö. Kalmár 1971, 117-118. 204206. kép 9 Form 1918-1920, 230. Abb. 8. n. Ltsz.: MNM Fegyvertár 58.7501. 1-4., 58.7502., 58.7503." Tóth 1934, 144-145. 1 2 Szádeczky 1882, 202-203.; Radocsay 1955, LXXV. tábla; Nyulásziné é.n., 41. Nagy és Szerdahelyi Huszár család címere. Diósgyőr, 1466. II. 6. 1 3 Kalmár 1971, 67. 115. kép a. és b.; Lugosi-Temesváry 1988, 51. kép
