Folia archeologica 44.

Gerelyes Ibolya: Iszlám hatások a 16-17. századi magyar ötvösségben

ISZLÁM HATÁSOK A MAGVAR ÖTVÖSSÉGBEN 197 mint díszítései kívül aranyozottak. A szájperem alatt kívül, váltakozva nyújtottabb, keskeny, illetve rövidebb, szélesebb, vésett, aranyozott félkartusok sora fut körbe. A nyújtottabb félkartusok kontúrjai szögletesek, geometrikus jellegűek, a rövidebb félkartusok alsó része íves, jobban emlékeztet az eredeti formára. A kartusok belső felületét a szokásos módon, váltakozva, aranyozott sima és srafFozottvésett, egymásba kapcsolódó mintázat tölti ki, mely stilizált indákat, leveleket alkot, nagyon erősen emlékeztetve az eredeti arabeszk motívumra. Az edény fenekén beütött mesterjegy van. Kőszeghy Elemér feloldása szerint 1600 körül, Kolozsváron dolgozó, nem azonosítható mester jegye.

8 3. Nagyszeben Pohár (Ltsz.: Poc.Jank. 58.) (3. ábra c, 5. ábra) Hengeres testű ezüst pohár, szája tölcséresen kiszélesedik. Szájpereme alatt kívül, mintegy eg)' cm széles sávban, vésett, indás, leveles díszítés fut körbe. E sávval szervesen kapcsolódik a pohár testét a továbbiakban díszítő három félkartus belső díszítő rendszere. A geometrikus jellegű, szögletesen megformált félkartus belső felületét ugyanaz az indás-leveles díszítés tölti ki, mint ami a felső sávban fut végig. A mintázatot ebben az esetben is az egymásba kapcsolódó sraffozott, illetve sima felületek váltakozása adja ki. Az indás leveles ágak megjelenítése az eredeti arabeszk motívumtól eltérően kevésbé absztrakt, közelebb áll a naturalisztikus megjelenítési módhoz. Az első félkartust növényi ornamentika helyett felirat tölti ki: 1576. Z. G. Az edény fenekén rosszul olvasható, beütött mestenegy látható: Balthazar Fleischer vag}' Paulus Brölfft, a 16. század második felében alkotó nagyszebeni mesterek.

9 4. Debrecen Talpas pohár (Ltsz.: Poc.Jank.33.) Hengeres testű pohár, tölcséresen kiszélesedő szájjal. Talpa ugyancsak hengeres, lefelé kissé szélesedő. Szájperenie belül, valamint díszített részei aranyozottak. Szájpereme alatt kívül, mintegy másfél cm széles sávban, nagyon finoman vésett, indás-leveles díszítés fut körbe. A mintázatot itt is a sraffozott, illetve a sima felületek váltakozása rajzolja ki. A közvetlenül a szájperem alatt futó mintázatot szakítják meg a díszítés folytatását képező félkartusok felső ívei. A szabályosan elhelyezel! félkartusok váltakozva nyúitottabbak, illetve rövidebbek. Kontúrjuk szögletes, geometrikus jellegű, csonkolt faágakra emlékeztető. Felületüket belül, nagyon finoman vésett, sraffozott, hosszúkás, cakkos szélű levelek alkotta díszítés töííi ki. A vésett díszítés alatt, illetve között, felirat: VINCENTIUS EPS VACIENSIS. A pohár fenekén beütött mesterjegy van, amely minden bizonnyal azonos a 16. század második felében Debrecenben dolgozó ME monogrammú mester jegyével.

1

0 Szinte pontosan ugyanilyen vésett dísz látható egy ma már elveszettnek tekinthető poháron. A tárgy szerepelt az 1884. évi ötvösmű-kiállításon. Korabeli leírása szerint: „Pohár. Ezüst, részben aranyozva. Vert, vésett munka. Az alap ezüst, a díszítés aranyozott: henger alakú. Erősen kihajló szélén lombdíszítménnyel ékes lambrequinek bevésve. Ugyanott Z. I. 1529. Alján ME bélyeg. Egykor az ónodi egyház tulajdona volt." Bemutatta: gróf Andrássy Manó.

1' (6. ábra.) A poharat " Kőszeghy 1936, 167. 989. tétel " Kőszeghy 1936, 235. 1296. tétel vagy 239. 1328. tétel. 1

0Kőszeghy 1936, 91. 572. tétel " Ötvösmű 1884, negyedik terem, harmadik szekrény 39.