Folia archeologica 44.

Gerelyes Ibolya: Iszlám hatások a 16-17. századi magyar ötvösségben

FOLIA ARCHAEOLOGICA XLIV. 1995. BUDAPEST 191 ISZLÁM HATÁSOK A 16-17. SZÁZADI MAGYAR ÖTVÖSSÉGBEN GERELYES Ibolya A 16. század második felében egy addig nem alkalmazott, új motívum tűnt fel a magyar ötvösségben. E motívumot a magyar nyelvű szakirodalom a múlt század végétől napjainkig „lambrequin"-nek nevezte, illetve nevezi ma is, utalva ezzel e díszítésniód külső formai jegyeire. A lambrequin szót hagyományosan a címertanban, illetve textilből készült tárgyaink leírásakor szoktuk alkalmazni, hiszen eredeti jelentése sallang, rojt, kárpit vagy függöny lecsüngő díszítése.

1 E motívumnak az iszlám művészettel való kapcsolata már korábban is feltűnt, legalábbis erre utal, bogy e tárgyak leírását olvasva sokszor találkozhatunk a keleties díszítmény, az „arabeszkszerű lambrequin", illetve az „arabeszkes lambrequin" meghatározásokkal. ' E kapcsolat eredetét, mibenlétét a magyar művészettörténet soha nem kutatta. A Nemzeti Múzeum Középkori Osztályának gyűjteményében számos, ún. „lambrequines" ötvöstárgyat őrzünk, zömében hengeres testű, tölcséresen kiszélesedő szájú poharakat, illetve az ezeknek egy kicsit későbbi variánsát jelentő, ugyancsak hengeres testű, lefelé kissé szélesedő talpra állított talpas poharakat. E motívum kevesebbszer ugyan, de más tárgytípusokon is előfordul, így serlegen, fedeles kannán, talpas csészén, valamint kanalaidon.

3 Ezek az ún. „lambrequines" tárgyak sem formailag, sem funkciójukat tekintve nem alkotnak külön csoportot. A rajtuk megjelenő, most vizsgált motívum pedig csak egy, a számos, a korban egymás mellett élő díszítési mód közül. Mielőtt a tárgyi anyagot részletesen ismertetnénk, ismerkedjünk meg az ún. lambrequinnel. Ez az első ránézésre talán valóban textilszélre, rojtra emlékeztető minta az oszmán-török művészetből jól ismert több karéjos kartus leegyszerűsített, stilizált, „félbe vágott" változata. E motívum talán legszebb példáit az oszmán műhelyekben készült könyvkötéseken láthatjuk (1. ábra b-c). Az oszmán művészetből átvett stilizált, „félbe vágott" kartusok sora fut körbe a díszítendő edény felületén - legtöbbször a pohár, serleg vagy kanna szájpereme alatt. A kartusok külső kontúrját a legtöbb esetben kettős vonallal húzták meg. Az oszmán-török díszítőművészetre jellemző ívelt karéjok helyett e tárgyakon sokszor 1 Havard é.n., 176-178. E magyarázat szerint a lambrequin szó első jelentése a sisakról lelógó textil volt, amely a címert fogta körül. Analógiás alapon kezdték használni ezt a kifejezést a textilműveszetben is. 2Otvösmü 1884, negyedik terem, harmadik szekrény 66., Lovag 1975, 2., Baroque 1993, 19. 3Jelen dolgozat nem tartalmazza a Magyar Nemzeti Múzeum összes „lambrequin" motívummal díszített tárgyát. Ugyanez a motívum figyelhető meg például az App. Jank. 6-9. ltsz. kanalakon, vagy az 1913.21.2. ltsz. talpas csészén, de több más mesterjegy nélküli, vagy beazonosítatlan jegyű darabon is.