Folia archeologica 44.

Parádi Nándor: A Tiszanána-ónánai ásatás

174 PARÁDI NÁNDOR A sírokból származó leletek ismertetésénél szólnunk kell még arról a festett cserépedényről, amelynek összetört darabjai a szentély E-EK-i alapozása mellett kívülről 1,5 m átmérőjű 60-70 cm mélységű beásásból kerültek elő (12. ábra). A cseréptöredékek között, a beásás alján csontváz maradványait nem figyeltük meg. Az előkerülés körülményeinek egyezése alapján elképzelhető, hogy csecsemőtemetkezés volt. A néprajzi adatok és a régészeti megfigyelések ugyanis arra utalnak, hogy a cserépedényben a kereszteletlen csecsemőt temethették el

4

0. A beásás apró törmelékes betöltése is, a másutt megfigyelttel egyezően azt is bizonyítaná, hogy a cserépedénybe eltemetésre a templom elbontása utáni időben kerülhetett sor

4

1. A töredékekből összeállított sárgásbarna színű, koromfoltos, tojásdad alakú cserépedény testét, vállán sűrű vízszintes vonalas, alatta két sávban meredek hullámvonalas, az alsó sávban pedig függőleges vonalkákból álló vörös színű festés díszíti. Hasonló hozzá a négyszállási IE számú temető 577. sírjának kívülről festett edénye, amelynek korát ásatója a 18. századra határozta meg

4

2. Megemlíthető még az egri várásatás anyagából az a hasonló alakú belül mázas cserépedény, amelynek a felső harmadát világossárga festékcsíkok között hullámvonal díszíti

4

1. Az elmondottak alapján a festett díszű cserépedény a 18. századra keltezhető. A sírleletek elemzéséből annyi kiderült, hogy közöttük Árpád-koriak nem voltak, de a másutt előkerült és összehasonlítható darabok vizsgálata is ezt támasztotta alá. A leletek legnagyobb része a 16. és 17. századra keltezhető, amelyet az egyetlen, sírból előkerült három darab, 1540-ben kibocsátott pénz is megerősített. A templom korára vonatkozó korábbi megállapításunkat közvetve a sírokban talált leletek vizsgálata is igazolta; építését a sírleletek ismeretében is a 15. század második felére, a 16. század elejére határozhatjuk meg. A település leletei Az ásatás folyamán kevés leletanyag került elő. A következőkben ezeket vesszük sorra. A csekély leletanyag nagyobb része az 1965 évi 1. számú, az 1966 évi 10. kutatóárokból, majd az utóbbinak egy részét is magában foglaló 11. számú nagy szelvényből származik. A 10. kutatóárok ÉK-i részében kibontott gödörből császárkori cseréptöredékek kerültek felszínre. A 13. ábra 1. perem-nyaktöredéke cserépfazékhoz tartozhatott. Hasonló kialakítású peremet a Bashalom-csengősparti ásatás III. és XX. szelvényéből említhetünk.

4

4 A díszes terra sigillata tál faltöredékén, kétkörös keretben futó nyulat ábrázoltak (13. ábra 3). A Dragendorff 37. formájú tálat készítő gyár Rheinzabernben volt. Kora a 2. század utolsó negyede, a 3. század eleje.

4

5 A 13. ábra 2., 4. alatt bemutatott két orsógomb közül a gondosabban kidolgozottnak (13. ábra 2) párhuzama a Bashalom-csengősparti ásatás 7. számú császárkori házának betöltéséből származik.

4

6 A jól iszapolt, keményre kiégetett, halványrózsaszínű császárkori edényfenék-fal töredék (15 ábra 2) az 1. kutatóárok bolygatott földjéből került elő. Ugyancsak innen került elő az ásatás egyetlen kora Árpád-kori cserépedény válltöredéke; szürke színű, vastag falát fésűs hullámvonalas bekarcolás díszíti (15. ábra 3). 4

0 A kereszteletlen csecsemő temetéséről, a rá vonatkozó néprajzi és régészeti adatokkal: Selmeczi 1992. 227-230., 112-113. kép. 4

1 Selmeczi 1992. 228. 4

2 Selmeczi 1992. 229., 112. kép. 4

3 Lázár 1986. 44., 11. kép 1. Korát a XVII. századra-XVIII. század elejére határozta meg. 4

4 A peremtöredékek leltari száma: 68.25.4.

В., 65.58.1.

В., 65.58.2.

В. (Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori gyűjtemény.) 4

5 A terra sigillata táltöredék pontos meghatározását Gabler Dénesnek köszönöm. 4

6 Kovalovszki 1980. 20-21., 15. tábla 4.