Folia archeologica 44.

Parádi Nándor: A Tiszanána-ónánai ásatás

ATISZANÄNA-ONÄNAI ÄSATÄS 155 kb 25 cm mélységig terjedt. Ez az alapozás nem volt kötésben a templomalapozás köveivel, tehát annál később épült. Mérete alapján valószínűleg szószék alapozása volt (3. ábra, 4. ábra 1-2, 6. ábra 1). A szentély járószintjét a szentélylépcső magasságában, nagyjából az a sötétbarna agyagréteg mutatta, amelyet az ásatás területén, a homokos, fövenyes ártéri feltöltődés alatt figyeltünk meg. A szentélyben levő sírgödrök foltja azonban ebben a magasságban nem rajzolódott ki világosan. A szelvény két metszetfalából is megállapítható volt, hogy a templom falait nagyrészt a Tisza szabályozása előtti időben bontották szét. Ezt bizonyítja, hogy a szétbontásból származó apró liabarcsés kőtörmelékréteg fölött a Tisza áradásától származó homokos föveny(réteg) húzódott végig. A templomhajó és a szentély külső, DK-i találkozásánál az eredeti alapozás mellett kívülről 125 X 50 cm-es kiszedett alapozást figyeltünk meg, amelyet a hajó és a szentély alapozásánál 10-15 cm-rel mélyebbre ástak le. A templomfalnak ezen a részén repedés vagy kisebb szétválás keletkezhetett, s ezt a hibát támpilléres melléfalazással szüntették meg. Újabb falazását az is bizonyítja, hogy alatta sírok gödrét figyeltük meg (3. ábra). A templom ÉNy-i alapozásárkához ENy-ról két helyiségből álló sekrestye csatlakozott. A szentély ÉNy-i alapozásárkához egy nagyobb méretű helyiség (hosszúsága 3,5 m, szélessége 3,05 m), DNy-ról pedig a hajó ÉNy-i alapozásárkához egy kisebb helyiség, a sekrestye előtere csatlakozott (hosszúsága 1,8 m, szélessége 2,2 m). A sekrestye válaszfalának és a helyiségek DNy-i zárófalának kőalapozásaból megmaradt egy-egy kis szakasz. A két helyiség alapozáskövei nem voltak kötésben a templomalapozás köveivel, ami azt bizonyítja, hogy a templomnál későbbi időben épültek. Ugyanezt tanúsítják azok a sírok is (a 28., 29., 45., 46. sír), amelyeket a helyiségek alapozása alatt bontottunk ki. A két helyiség alapozásárkának mélysége nagyjából a temploméval egyezett (3. ábra). A templom belsejeben és körülötte, az 1965-ben kibontott 5 sírral együtt összesen 86 sírt tártunk fel. A szentélyben levő sírokat teljesen (24-27. sír), a hajóban levők közül csak a hajó DNy-i harmadában levő sírokat (66-86. sír) tudtuk kibontani. A templom körüli temetkezések közül a Ny-i saroknál és a szentély közelében levőket (6-23., 28-65. sír) tártuk fel (3. ábra, 5. ábra 2, 6. ábra 2). A legtöbb sírnak ÉK-DNy-i irányú, a templom irányával nagyjából egyező tájolása volt. A csontvázak helyzete nyújtott, csupán a 23. sírnál fordult elő, hogy mindkét térdét felhúzták. A karok legtöbbször behajlítva a medencecsonton vagy- kevéssel fölötte, az alsó bordák alatt, ritkábban a törzs mellett kinyújtva helyezkedtek el. Több sírban egészen korhadt deszkamaradványt figyeltünk meg, néhánynál pedig a csontváz két oldalán előkerült szegek utaltak koporsós temetkezésre. Mellékletet kevés sírban találtunk. A csontvázak annyira szétporladt állapotban kerültek kibontásra, hogy csupán két csontváz volt megőrzésre alkalmas. A templommaradvány környékén, attól DNy-ra (10, 12. kutatóárok) és DK-re (13, 14. kutatóárok) ásott kutatóárok közül a dűlőút mellett ásott 10. és 12. kutatóárkot bontottuk ki teljesen (2. ábra). Itt több gödör betöltése rajzolódott ki, s ezeknek a kutatóárokba eső részét egészen kibontottuk. Egy részéből alig egy-két cseréptöredék került elő, nagyobbik részében leletet nem találtunk. Egy-két gödörből egészen kevés szarmata kori (13. ábra 1-4), s ugyanígy egy-két gödörből késő középkori cseréptöredék került felszínre. Betöltésük a felső homokos, fövenyes feltöltődés alatt levő sötétbarna agyag volt. A 13. kutatóárok ÉK-i részében a homokos, fövenyes feltöltődés alatti sötétbarna agyagrétegen késő középkori cseréptöredékeket találtunk. Mindegyik kutatóárokban legfelül a Tisza áradásától és elöntésétől származó fövenyes feltöltődés húzódott végig, s a metszetfalakon meg lehetett figyelni, hogy a Tisza-szabályozás előtti terepformák megváltoztak (3. ábra).