Folia archeologica 44.

Parádi Nándor: A Tiszanána-ónánai ásatás

FOLIA ARCHAEOLOGICA XLIV. 1995. BUDAPEST A TISZANÁNA - ÓNÁNAI ÁSATÁS PARÄDI Nándor Ismert megállapítás, hogy a régészeti lelőhelyek és leletek legtöbb károsodását és pusztulását a nagy területre kiterjedő, nagyarányú földmunkák okozzák. Ez ment végbe a múlt században elkezdett Tisza-szabályozáskor, a hosszú védőgátak, átvágások, az új főmedrek és csatornák építésekor

1. A korábban keletkezett károk és pusztulás elkerülésére, a század hatvanas évei legnagyobb vízépítészeti létesítményének, a második Tiszai Vízlépcső építésének megkezdése előtt, a munkákkal érintett terület terepbejárása és szemrevételezése után került sor a középkori Tiszanána maradványai feltárására

2. A lelőhely. Az ásatás előzményei A középkori Tiszanána lelőhelyének megkeresésére Patay Pál, a második Tiszai Vízlépcső régészeti feltárásainak szervezője, 1965. április 29-én folytatott terepbejárást. A Tisza mellett, a 408-as folyamkilométert jelző tábla közelében, a DNy-ra eső partosabb rész oldalában középkori cseréptöredékeket talált

3. Nem sokkal később, május 10-én Patay Pál vezetésével helyszíni szemlét tartottunk. A lelőhely Tiszanánától kb. 7 km-re D-re, az egykori Dinnyésháti majortól (a térképen ma Dinnyésháti pusztának említik) DNy-Ny-ra 1,3 km-re, közvetlenül a Tisza melletti árterületen, a 408-as folyamkilométert jelző tábla közelében van. (ATiszajobbparti árterület szélessége ezen a szakaszon kb. 200 m, amelynek közepén E-EK-Ny-DNy-i irányban dűlőút halad végig.) Itt a környezetéből kevéssé kiemelkedő földhát van, amelynek EK-i szélén, közvetlenül a dűlőút Tisza felőli oldalán, kevés habarcs- és apró kőtörmeléket figyeltünk meg. A közelében, a tőle K-re mélyebben fekvő részen néhány késő középkori cseréptöredéket találtunk. Az egész lelőhely gáttal határolt árterület, amelyet a Tisza magas vízállásakor lerakódott iszapos homok, föveny borítja. Ahol a lerakódás vastagabb, a felszínen a leletek nem látszottak, ahol viszont vékonyabb és az eke az eredeti humuszt is a felszínre forgatta, ott a cseréptöredékek is a felszínen mutatkoztak (1. ábra). 1 Korek 1973. 1.; Korek 1974. 247. 2 Korek 1973. 2-5. 3 MNM Régészeti Adattár, jelzete: V. G9/1966. Patay Pál jelentése az 1965. április 29-i tiszanánai kiszállásról.