Folia archeologica 44.
Tóth Endre: Ókeresztény ládikaveretek Ságvárról
134 TÓTH ENDR F. kott) elgondolását követte a négy képmezőre osztott sorral. Kompozíciós elvként az egész ládikafelületre a tengelyszimmetrikus alakpárokat nem választhatta, ezért az alakokat szimmetrikus tartásban rendezte párba. A másik és valószínűbb lehetőség: az apostolábrázolásos pannóniai ládikaelőlapokon nem az egyébként ismert és gyaKori képtípusokat, a Krisztusra vagy másra (vértanú, az elhunyt) szimmetrikus beállítást követték. Az intercisa-mainzi ládika 6 2 arra mutat, hogy ilyen irányban kell keresni a megoldást. Az előlapon ugyan 13 alakot ábrázoltak, de kérdés, hogy ez a szám mennyiben az ábrázolási séma, vagy mennyiben a tudatos számválasztás következménye. Ugyanis ezen a ládikán sincsen kiemelten ábrázolt, centrális helyre szerkesztett, azonosítható Krisztus-ábrázolás. Azaz a két ládikaveret kompozíciója nem Krisztus-központú. Ezért nem szükségszerű a ságvári ládikán sem a főapostolok szimmetrikus beállítását keresni. A két ládika ábrázolásának tematikája azonban mégis különbözik: az intercisain csak apostolok vannak, a ságvárin pedig jól azonosíthatóan egy szent áll a két főapostol között . Ha most figyelembe vesszük azt, amit az ábrázolások és a feliratok összetartozásáról megállapítottunk, hogy ti. már a verőtövek el voltak látva a felirattal, akkor kétségtelen: Péter és Pál semmiféle tengelyszimmetrikus kompozícióban nem állhatott meg: sem a testtartásuk, sem a fej tartásuk nem szimmetrikus, ami a jelenetben ugyan lehetséges, de a ságvárihoz hasonló reprezentatív ábrázolásnál aligha. Azaz az ötvös apostolokat ábrázoló matricáiból nem lehetett összeállítani olyan kompozíciót, ahol a főapostolok közé bárkit is tervezetten beállíthattak volna. Ez a megfigyelés lényegében egyezik az intercisa-mainzi ládika épebben fennmaradt kompozíciójával, amelyen elkülönülő, kiemelt Krisztus- (vagy vértanú-) kép szintén nincs. Ha a ládika előlap-kompozíciójának rekonstruálhatatlansága miatt nem is igazolható, hogy az ötvös ismert kompozíciót másolt vagy követett volna, fel kell tételeznünk, hogy ilyeneket ismert. Máskülönben aligha tudta volna Pétert és Pált a 4. században ismert és alkalmazott típusban (palliummal és kézben tekerccsel) ábrázolni. Péter apostol megjelenítésénél bizonyítható, hogy az ötvös ismerte a korai keresztény képtípusokat. Felettébb meglepő ugyanis - mert szokatlan -, hogy Péter, mint valamilyen középkori ábrázoláson, kibontott irattekercset tart a kezében. A nyitott rotulus pedig jól értelmezhető a korabeli ábrázolásokból. A ságvári láchkaveret a 4. század második felében készült. Ebből az időszakból nem - és még évtizedekkel későbbről sem - ismerünk olyan képet, ahol Péter apostol teljesen kibontott irattekercset lógatna a kezében. Ez az ikonográfiái jellemző csak jóval később válik az apostolábrázolások és bizonyos képtípusok sajátjává. Az általam ismert legkorábbi ábrázolásokon Kr isztus tart a kezében kibontott tekercset. A nyitott tekercs az égbe emelkedő Krisztus ábrázolásait jellemzi 6 3. így jelenik meg a Santa Sabina-bazilika faajtaja egyik mezőjének Ascensiót ábrázoló medaillonképén az 5. század elején 6 4, és Szalonikiben, a Hosios Lucas apszisniozaikján ugyané század végén 6 5. Ahol Krisztust az apostolokkal egvütt reprezentatív megjelenítésben (a tanító Krisztus az apostolok, mint filozófusok gyülekezetében) ábrázolják, amint az közismert, a jelenet a késő császárkori művészet bizonyos sémáinak hatása és átvétele: 6 2 Buschhausen 1971, 56. 6 3 Sclirade, H„ Zur Ikonographie der Himmelfahrt Christi, Vorträge d. Bibl. Wartburg, 1928/1929, 66.-; Michels, Th., Christus mit Buchrolle. Beitrag zur Ikonographie der Himmelfahrt Christi, Oriens Christianus, 29, 1932, 138-146. 6 4 Kollwitz, ]., RQ 54, 1959, Taf. 6:2.\Coburn Soper, A., The Italo-Gallic school of early christian art, Art Bulletin, 20, 1938, Fig. 40. 6 5 Testini, P. I. m. Rivista dell'Istituto nazionale d'archeologia e storia dell'arte. NS 11-12 (1963), 259, fig. 36.
