Folia archeologica 44.
Tóth Endre: Ókeresztény ládikaveretek Ságvárról
130 TÓTH ENDR F. Valentinianus uralkodásánál korábban nem kerülhetett sírba. Mivel а И. В csoport a díszítési típus későbbi horizontjába sorolható, és a megnövekedett képmezős ságvári ládika a legkésőbbi lehetett, a ládikaveret készítése a 4. század második felére, valószínűen a század utolsó harmadára tehető. Ez a keltezés csupán a pannóniai ládikavereteket vette figyelembe, és nem a ságvári ládika ábrázolásaiból következtetett. A ságvári veretek azonban mind а II. A, mind а II. В típus vereteitől több mindenben eltérnek. Más a méretük: a ságvári képmezők az összes ismert ládikaveret képmezőjénél nagyobbak (ez azonban nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a faláda mérete is jelentősen megnövekedett volna, mint látni fogjuk). A képmező növekedése egyébként a csoport egészénél megfigyelhető. Különös, hogy gyakran éppen a többalakos vagy -jelenetes képmezők kisebbek, mint az egyetlen alakot megjelenítő lapok. A képmező növekedése, úgy látszik, együtt járt a díszítési séma átalakulásával. A korábbi - más típusú - ládikákon a kis medaillonok és négyzetes mezők, valamint a levegős elrendezés szükségszerűen meghatározta és viszonylag kis méreten tartotta a képmező ábrázolásait. A séma átalakulásával a ládika előnézetét folyamatosan kitöltötte a téglalap alakú kétisor, és a rendelkezésre álló hely mérete megnőtt; ezért a képmezők méretét növelni lehetett. Ennek az alakulásnak egy következő variációja lehet a ságvári ládikának a korábbiaknál nagyobb képmezői. A csoporton belüli későbbi előállításra mutat az apostolképek feliratozása is. A ságvári ládikaveret díszítési sémájának meghatározása és típusba sorolása után megkísérlem a faláda méreteit rekonstruálni. A fennmaradt egyforma és hasonló tagolású lemezeken a keretezett képmezők magassága 95 mm; a lemez jelenlegi teljes hossza 235 mm. Ebből a három képmezőre 190 mm jut. Az előlap és a dobozméret rekonstrukciójánál a rokon sémájú ládikaveretek szerkezetéből és méreteiből tudunk kiindulni. A felcsúti, kisárpási és fenékpusztai ládikák előlapján 4 vagy 5 téglalap alakú képmező fér el, és a ládikák szélessége 29-31 cm között mozog. Az egyező méretek miatt arra lehet következtetni, hogy ezektől lényegesen a ságvári ládika nagysága sem különbözhetett. Ha pedig különbözött, akkor a méret - a nagyobb képmezők miatt - felfelé növelhető. E ládikák ismeretében aligha képzelhető el, hogy a ságvárin három képmező álljon egymás mellett, hiszen ebben az esetben szélessége a többi méretét sem érné el. A szélesség kiszámításánál nem lényegtelen a bal oldali sima szegély értelmezése. Ugyanis más ládikaveretek alapján igen valószínű, hogy a bal oldali, 45 mm széles sáv nem teljes felületével takarta a ládika előlapját, hanem a sima sáv felerészben 90 fokkal hátrahajtva a ládika oldalához volt szögezve. Azaz nem 45 mm szélességet kell számolni az előlap szélességének a kiszámításánál, hanem csak a felét. Hogy a lemez széle valóban be volt hajtva, azt mindkét lemez sima szegélyének függőleges felezővonalán húzódó hajlításnyom jól mutatja. LátValens tölt hosszabb időt Nikomediában a constantinopolisi püspök halála miatt bekövetkező székbetöltési ügyek miatt; 392. június 26-án és 398. július 6-án Arcadius császár ad ki rendeletet Nikomediában (Seeck, Regesten 293., 295.); végül 426 júniusában (és júliusában?) II. Theodosius tartózkodik és ad ki rendeleteket Nikomediában (Seeck, Regesten 353.). Úgy látszik tehát, hogy a 358-as földrengés, bármennyire is tragikusnak ábrázolja az eseményeket Ammianus, nem jelentette a város pusztulását, és ezért nem tekinthető a pécsi ládikaveret ante çMfwjének. így a keltezési idő intervalluma megnő, és már nem fogja közre olyan jellemzően a század közepét. Kérdés, hogy egy császári tartózkodás miatt kerülhetett-e Siscia olyan kiemelt helyzetbe, amint az a ládikaveretből következik. Vagy pedig a pénzverdének és a mellette alakult ötvösmíihelynek volt-e szerepe abban, hogy Sisciát a birodalmi fontosságú városok mellé állították? Ez esetben a ládikát akár 357-ben is készíthették, amikor Nikomedia dioecesis-központ lett. Mindenesetre a pécsi ládika 4. század közepi keltezése még nem tekinthető lezártnak. Eredményre csak e ládikaveret és a típus feldolgozása után várható.
