Folia archeologica 44.
Tóth Endre: Ókeresztény ládikaveretek Ságvárról
128 TÓTH ENDR F. vábbi osztályozása, és főképpen a díszítési rendszer, az ábrázolások témája, az ábrázolások stílusának és a lehetséges kronológia összefüggéseinek a vizsgálata. Tehát a ságvári ládikaveret beilleszthető egy olyan csoportba, amelyek díszítési szerkezete világosan meghatározható, kötött szerkezetű (pogány vagy legalábbis semleges) és keresztény témájú ábrázolások díszítik. Ebbe a csoportba azok a ládikaveretek tartoznak, amelyek előlapján egy vagy két sorban, folyamatosan egymás mellett álló téglalap alakú képmezők sorakoznak. A tojás- vagy gyöngysorkeretű mezőkben ritkábban jelenetet (pécsi ládika felső sorának mitologikus ábrázolásai), gyakrabban egy-egy álló alakot ikonszerű, reprezentatív beállításban ábrázolnak. Gáspár D. II. csoportját azonban további két típusra kell osztani aszerint, hogy az előlapon volt-e folyamatos frízsor vagy nem. Mivel a ságvári vereteken nem állapítható meg biztosan a frízsor léte, mindkét típust felsorolom. A valószínűbb azonban az, hogy a ságvári ládikán nem volt frízsor. Az ide sorolható, biztosan rekonstruálható darabok a következők: A. 1. A típus talán legkorábbi, pontosan keltezhető készítésű példánya a pécsi ládikaveret 4 2 (MNM 5.1852.28.7). Előlapjának fadeszkái eredeti állapotban fennmaradtak a ráerősített lemezekkel együtt. Alsó sorában öt álló téglalap alakú képmező, felette három nagyobb, fekvő téglalap alaki! kép következik. Az alsó mezőkben egy-egy városperszonifikáció látható frontális elhelyezésben. A fejek két oldalán a felirat: Carthago, Constantinopolis, Roma, Nicomedia, Siscia. A felső sorban nagyobb, fekvő mezőkben mitológiai alakok: Antiopé, Léda és a hiányzó jobb oldaliban talán Danaé láthatók. A ládika a 350-es években készülhetett. 2. Felcsúti ládika 1 3 (MNM 173.1880) fa előlapja a fedél homloklemezével együtt ép állapotban került elő (Fagus silvatica L.). A fedélen 6 kisebb, téglalap alakú képmező (évszakábrázolásokkal), a ládadoboz felső sorában, szélül egy-egy nagyobb lemez, középen a zárszerkezet miatt két kisebb lemez következik, majd az alsó sorban 4 álló téglalap alakú képmező zárja a díszítést. A mezőkben évszakábrázolások, azonkívül Thalia és Melpomené láthatók. A múzsák és az évszakok elrendezésében ikonográfiái rendszer nem állapítható meg. A nagyobb képmezők mérete: 72x57 mm; a kisebbeké: ca. 80x67 mm. A ládika előlapjának szélessége: 333 mm, magassága: 24 cm. A ládika Valentinianus-éremmel keltezett sírból került elő. 3. Akisárpási ládika 4 4 (MNM 14.1927.2.) fedőlapja hiányzik. A ládika előlapjának díszítését két sorban elhelyezett, 5-5 mezős képsor tagolja, amelyet tagolatlan thiasos-fríz választ. A képmezőkben az alsó és a felső sorban egyforma évszakperszonifikációkat helyeztek el: az első mezőben azonban géniuszábrázolás látható. A ládika sírba kerülését Valentinianus-érmek keltezik 4 5. Díszítési szerkezete és 4 2 Buchhausen A 2, 23-27.; Gáspár 1971, Nr. 55.; Gáspár 1986, II. Nr. 903, 226-227. II. XXIV-XXVI. iábla. II. Buschhausen szerint, 1971, 237, a ládikaveretet Horvátországban ismeretlen lelőhelyen találták és Jankovich Miklóshoz julott. Buschhausen véleményét az Agramer Zeitung 1839. február 5. számára alapozza (lásd a szöveget Zt. für Altertumswissenschaft Nr. 42. 1839, 336. is). A ládikát valóban Jankovich M. szerezte meg, tőle pedig 1852-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba került. A legkorábbi feljegyzésekből bizonyos, hogy a ládikaveretet nem Horvátországban, hanem valóban Pécsen találták (Fiilep F., Roman Cemeteries 011 the Territory of Pécs (Sopianae), Bp. 1977, 24, 66. jegyzet; Fiilep F.-nél téves leltári szám olvasható: 1852 helyett 1952. (Mivel a zágrábi újságcikk pontos lelőhelyet nem mond, csak Horvátországot jelölte meg találási helyül, viszont birtokosként Jankovich Miklóst nevezte meg, akihez igazolhatóan Pécsről került a tárgy, az újság értesülése téves, illetve pontatlan volt. G. Dragon (Naissance d'une capitale. Bibliothèque Byzantine 7, Paris 1974) számára a lelőhelyről megjelent különféle nézetek nem okozlak gondot: a ládikát a Pécs en Croatie találták. 4 3 Buschhausen 1971, A 26, 60,- af. 28-32.; Gáspár 1971 Nr. 45. Gáspár 1986 Nr. 733.; II. T. X-XII. tábla. 4 4 Buschhaussen 1971, A 46, 96-98.; Gáspár 1971 Nr. 50.; Gáspár 1986 nr. 838. Taf. XIII. 4 5 Paulovics I., Arch. Ért. 27 (1941) 197-,
