Folia archeologica 44.
Tóth Endre: Ókeresztény ládikaveretek Ságvárról
116 TÓTH ENDRE Bronz ládikaveret-töredékek (ltsz. 74.1.195-196.): két nagyobb, egy kisebb és két apró lemeztöredék volt a gödörben. Az egyik töredéken három képmező és üres szegély volt: a másikon két képmező és üres szegély volt; a hozzá tartozó, harmadik képmező külön darabként került elő. A két nagyobb lemezt rongált, sérült állapotban találtuk. Mindkét darab az előoldala felé egyszer össze volt hajtva. Famaradványok nem kerültek elő. A gödörből előkerült tárgyak sérültek és rongáltak 1 6. Ezért nem lehet szó elrejtésről. Mivel a gödör a benne talált tárgyakhoz túlméretezett, aligha hulladék számára ásták ki. Lehetséges, hogy a torony belsejében korábban másra használt gödörbe takarították el a hulladékot. A szemétgödröt a rétegviszonyok és a leletek segítségével keltezhetjük. A gödör kissé metszi az I. periódusú kaputorony déli falának kiszedett alapárkát. Ezért akkor ásták ki, amikor az I. periódusú tornyot már elbontották. Azaz a beásás a II. építési periódushoz tartozik. Valószínűtlen, hogy a gödröt közvetlenül az I. periódusú kaputorony alapfalainak kitermelése után, de még a II. periódusú kerek torony építése előtt ásták ki. A bontás és építkezés között a felszínt láthatólag planírozták és visszabontották: aligha áshattak az építkezési területen gödröt. Ezért a II. építési periódus a szemétgödör kiásásának terminus post quenije. A gödör feletti rétegek azonban elpusztultak. Ezért sem azt nem tudjuk megállapítani, hogy a gödröt melyik szintbe és mikor ásták be, sem azt, hogy mikor töltötték be (3. ábra). A valeriai belső erődök átépítését ma sem tudom másként keltezni, mint korábban 1 7. Amíg újabb leletek nem kerülnek elő, vagy új, nyomós érvek nem jönnek szóba, az átépítés fő okának a 374-es szarmata betörést és pusztítást tartom. A kerek tornyos II. periódust tehát Gratianus uralkodásának az első éveiben építhették, 375-80 körül. A gödröt ezt követően, az erőd feladásáig, bármikor felhasználták a szemét és hulladék elföldelésére. A toronyból és a gödörből előkerült tárgyak közül néhány lehetne keresztény liturgikus rendeltetésű is. Ilyenek a ládika apostol- és szentábrázolásos töredékei, figyelembe véve H. Buschhaiisen véleményét a ládikákról, mint az ereklyetartók előzményeiről 1 8. A bronznyeles serpenyő is lehet liturgikus kézmosáshoz használt edény. Végül a torony belsejében két márvány asztallaptöredéket találtunk (az egyik a XXXI. számú, a másik a XXXVIII. számú árokban került elő, felszíni bolygatott rétegben, ltsz: 73.1.197.). A töredékek szigma alakú oltárlaphoz is tartozhattak (6. ábra), de profán célra is használhatták. A két töredék összetartozása azonban megállapíthatatlan. A kis bronzdoboz (5. ábra) leginkább ereklyetartó lehetett. Bármennyire is ez ellen szól az első pillantásra gyatra külseje, szabálytalan széle, feliratot vagy díszítést nélkülöző felülete. Az igénytelennek látszó fedeles tálka belsejének ezüstözése arra mutat, hogy valamilyen értékes, megbecsült tárgyat tartottak benne. Kis befogadóképessége miatt, tartalma inkább jelképes volt, mint tényleges. Rendeltetése a 4. századi mártírkultuszban kereshető: vértanúereklyéhez érintett textilszalagot, brandeumot őrizhetett benne egykori tulajdonosa 1 9. A ságvári bronztok formailag két tárgytípushoz kapcsolható, azok között áll. Mérete, kerek belső ürege miatt a nyakban hordható bullákhoz áll közel, amelyekből a szokásosnál nagyobb méretűek is előfordulnak, éppen a 4. században. A másik csoport a 4. század végi és későbbi ereklyetartóknak egy különleges és kevéssé vizsgált formája. A rokonság azonban távolibb. 1 6 T. Binder Katalinl dicséri az erősen rongált bronzveretek szép restaurálása. Munkáját ezúton is hálásan köszönöm. 1 7 Tóth 1985; Ua. 1987-1988, 30-32. Buschhausen 1971. 1 9 Fr. Pfister, Brandeum RAChr. II, 522-523.
