Folia archeologica 44.

Tóth Endre: Ókeresztény ládikaveretek Ságvárról

TÓTH ENDRF. vékony kavicsozás jelzi az erődbe vezető utat. A kavics közvetlenül az erőd építés­kori, barna agyagos rétegén fut. Útperiódust megfigyelni nem lehetett (2. ábra). A II. periódusú kapu keleti tornyát a XLI. és a XXXVIII. számú árkokkal ku­tattuk. A XXXI. árokkal átmetszettük a toronybelsőt és a déli toronyívet, valamint a kisebb, szögletes torony (I. periódus) keleti falát. A XXXVIII. árokkal szintén az I. periódusú kaputornyot metszettük át. A két kutatóárokban mindenütt megtalál­tuk a barna, agyagos építéskori talajszintet, amelyből 2-3. századi római kerámia került elő. Ez a szint mintegy 100-120 cm mélyen húzódik. A II. periódusú kerek torony tengelye a korábbi torony tengelyétől mintegy 250 cm-rel keletebbre fekszik. A kerek torony belső szintjei szinte teljes egészében elpusztultak. Csak észak felé, a XXXI. sz. árok végén maradtak meg rétegek. Az itt álló fák miatt azonban tovább bontani nem lehetett. A ságvári ásatások legizgalmasabb leletei all. periódusú kapu keleti tornyá­nak belsejében, a XXXVHI. számú kutatóárokban, 1972. július 17-én és 18-án ke­rültek elő. Az I. periódusú torony kelet-nyugati átmetszésére kiásott 1 méter széles és 4,5 m hosszú árok egy mintegy 1 méter átmérőjű, kerek szemétgödröt vágott át, amelynek szája 80 cm mélyen volt megfigyelhető. A gödörből számos vas, bronz és üvegtöredék került elő (3-4. ábra). A gödör nagyjából kör keresztmetszetű (átmérő: 120-140 cm), fala függőle­ges, mélysége a jelenlegi talajtól 1 75 cm. A toronybelső eredeti járószintjétől szá­mítva mintegy 110 cm mély volt. Nem lehetett megállapítani, hogy a gödröt a kerek torony melyik szintjéről ásták le, mivel a torony belső rétegei csak nyomok­ban maradtak meg; a közvetlenül gödör felett a szántott felszíni numusz követke­zik. A gödör felső részén kissé megsüllyedve égett, kormos réteg húzódik. Hogy ennek van-e összefüggése a metszetben nyugatabbra megfigyelhető, a kerek to­ronyhoz tartozó égett folttal, szükségtelen vitatni. Ugyanis a gödör alja, amelyet mintegy az I. periódusú torony alapárkának aljáig ástak ki, egy kissé metszi a to­rony kiszedett déli falának belső síkját. Ezért bizonyos, hogy a gödör nem tartoz­hat az I. periódusú toronybelsőhöz, amint azt első pillanatban hihetnénk (ugyanis a szögletes torony DK-i sarkára esik), hanem a kerek toronyhoz. A betöltésében rétegződés nem volt (3. ábra). A gödörben a következő tárgyakat találtuk: 1. Késő császárkori kerámiatöredékek: szürke fazékfenék, széles vonalakkal besimított rácsmintával (átm. 15 cm, ltsz. 74.1.166); kis szürke simított felületű oldaltöredék (h: 6 cm, ltsz. 73.1.175.); gömbhasú, zöldmázas korsó oldaltöredéke (h: 14,5 cm, ltsz: 73.1.189); szürke, érdes, lyukacsos felületű fazéktöredékek (ltsz: 73.1.177.). A kerámiatöredékek közül a rácsmintás besiniított fazéktöredékek és a lyukacsos anyagú oldaltöredékek a ságvári erőd legkésőbbi periódusához tartoz­nak; a 4. század utolsó negyedében és az 5. sz. első évtizedeiben, tulajdonképpen az erőd feladásáig lehettek használatban. Ezen az időintervallumon belül ponto­sabb keltezés nem lehetséges. 2. A sok síküvegtöredekből, amelyek között számos széltöredék is volt, egy 39 cm hosszú és 21 cm széles üvegtáblát, ablaküveget lehetett rekonstruálni. A mére­tek csak néhány cm-rel térhetnek el a valóságostól (ltsz. 74.1.192.). 3. A gödörben számos épebb és töredékes, megállapítható és ismeretlen ren­deltetésű vastárgyat találtunk (5. ábra). Vasmécses: felül nyitott (hossza: 9 cm, ltsz; 73.1.191.); vaslándzsa: pengéje és köpűje sérült (h: 21 cm, ltsz; 73.1.169.); nyeles lapos vastálka (hossza 22 cm, a tál átmérője 10,5 cm, ltsz; 78.4.4.); kétágú akasztó, ellapított végén szöggel (h: 6,5 cm, ltsz; 73.1.178.); vascsatok és -karikák (73.1.186.; 73.1.180.; 73.1.181.;

Next

/
Thumbnails
Contents