Folia archeologica 43.

Domboróczki László: A németlipcsei (Partizanska L'upca) bronzlelet

76 DOMBORÓCZKI LASZLÓ Karpe a markolat díszítése alapján a liptói típusú kardok II. csoportjába sorolta (Müller-Karpe 1961, 23.). Kemenczei T. többféle típust állapít meg a Magyarországon előforduló tömör markolatú kardok osztályozásakor. Ez alapján a németlipcsei a P-típusba sorolható, ezen belül markolatdíszítése miatt a 3. variánsba, bár markolatkorongjának díszítése közel áll a 6. variánsba sorolt példányokéhoz (Kemenczei 1991, Nr.506). Mind Müller-Karpe (1961, 23.), mind Kemenczei (1985, 346-348.) Észak-Magyarország és Közép-Szlovákia területén működő kardművességi központok termékeinek tekinti a liptói variánsokat. Tipológiailag leginkább a recski (Kemenczei 1991, Nr.121) és a liptó-szentmártoni (Martincek) (Müller-Kárpe 1961, 30.T.10.) darabokhoz áll közel a németlipcsei kard, és mivel mindkét fentebb említett lelet tartalmaz korábbinak tekintett Riegsee típusú kardokat is, ezért őket a HA1 korszak emlékének tekintik, noha a liptói típusú kardok inkább a HA2 időszakra váltak jellemzővé. A németlipcsei tokosbalták (1. ábra 1-2.) a késő bronzkor második szakaszától általánosan elterjedt, díszítetlen, hatszög keresztmetszetű típushoz tartoznak, melyeknek magyarországi előfordulásait Mozsolics A. gyűjtötte össze (1973, 38-39; 1985,34.). Jó analógiaként említhetők még a németlipcsei darabokhoz a terpesi bronzlelet hasonló baltái (Kemenczei 1989-90, 1—2. kép), valamint a nagycsebi (2bince) balták is (Novotná 1970, 27.1.1-3, 6-8). Mivel az ilyen tokos balták gyártása és használata hosszabb időre nyúlik ki, pontosabb korjelző szerepük nincs. A németlipcsei sarlóhoz Magyarországról leginkább a HA2 időszakra datálható gyermelyi (Mozsolics 1985, 240.t.l8), mezőkövesdi és bükkaranyosi darabok (Kemenczei 1984, 54.CXII.t.21,CXX.t.l3.) hasonlítanak, bár ezeknél az élrészen nincs átlyukasztás. Általában is jellemző, hogy a vastagabb penge és az átlyukasztás a még későbbi hajdúböszörményi típusnál válik gyakoribbá (Mozsolics 1985, 45.). A Kloess-albumban szereplő borotvához leginkább apilinyi darab hasonlítható (Hampel 1886, XVII.

1.1.), míg a fényképeken nem szereplő markolat nélküli kardokról M. Novotná tesz említést (1970, 53). Hampel J. véleménye szerint (1892, 102.) a lelet darabjai azonos patinával rendelkeznek és ezért összefüggő leletegyüttesről lehet szó. A patina hasonlóságát a kard és a sarló kivételével magam is megerősíthetem. A két tárgyat időközben a restaurálás során lemaratták. Ha a tipológiai érveket hangsúlyozzuk, akkor kronológiailag két csoportba kell sorolni a most tárgyalt darabokat. így a tűk és a kétkarú csákány a BD, míg a kard és a sarló a HA1-2 időszak termékeinek tekinthetők. Azonban nem zárható ki teljesen, hogy valóban egy leletegyütteshez tartoztak. Nem példa nélküli jeleneség, hogy hasonló kétkarú csákány hárombordás, tömör markolatú karddal együtt forduljon elő. A szentgáloskéri leletben (Mozsolics 1985,113.t.4; 115.t.l.), mind a kard, mind a kétkarú csákány töredékes, a lelet mégis a HA1 korszakra datálható. E kormeghatározás többé-kevésbé megfelelőnek látszik a németlipcsei leletre is. A régebbinek tartott tárgyak még megőrződhettek (tűk, kétkarú csákány) az újabbak már megjelenhettek (kard, sarló). Erről a területről, szinte a szomszédságból ismerjük a liptószentmártoni (Martincek) nagy kardleletet is, amelyben szintén előfordulnak idősebb és fiatalabb típusok is (Müller-Karpe 1961, 26.

t.). Ha elfogadjuk, hogy összetartozó leletegyüttesről van szó, úgy a németlipcsei bronzlelet a Reinecke-Müller-Karpe-féle HA1 korszakba sorolható, ami Szlovákiában a Martincek-Bodrog fázis az urnamezős kultúra idősebb szakaszában (Novotná