Folia archeologica 43.

Tibor Kovács: Két Hajdúsámson - Apa típusú tömörmarkolatú kard a Duna-Tisza közből

VOLLGRIFFSCHWERTER VON HAJD

ÚS

ÁMSON - APA-TYP 69 Formai és díszítésbeli jegyei alapján az idősebb példányok közé tartozik a hajdúsámsoni és az apai 1. kard. ' A téglási kincsben lévő В típusú csákány viszont azt látszik igazolni, hogy a négy nitszeges kardok a fiatalabbak. 3 A szerkezeti átalakulás ilyen irányú tendenciájára mutat az is, hogy a koszideri kincsekben lévő, ill. az ún. Au típusú kardokat is négy nitszeggel látták el.

3

4 Még igen kevés hiteles lelet áll rendelkezésre annak megállapítására, nogy vajon ugyanez a folyamat érvényesül-e az organikus markolattal ellátott tőrök esetében is. (Igaz, technológiai szempontból nézve, nem feltétlen indokolt a szerkezeti változtatás egyidejűségére következtetni.) Az biztosnak tűnik, hogy a koszideri fémművesség virágzása idején már nemigen, vagy ritkán készítettek öt nitszeggel ellátott tőrt területünkön.

3

6 Az erdélyi-Felső-Tisza-vidéki fémművesség motívumkincse sok, hosszú ideig kedvelt mintaelemet foglal magába. Közülük néhány a hajdúsámson-apai és a koszideri fémművesség teljes időszakában kedvelt volt, mások feltűnése szűkebb időhatárok közé szorítható, megint mások előfordulásának gyakorisága eltérő bizonyos „időzónákban". Megalapozott, statisztikaszerű analízis hiányában a díszítés csak fenntartással használható finomabb keltezésre a tárgyalt témakörben. Ennek jegyében a dunavecsei kard díszítésének fentebbi analógiái közül a következőket tekintjük „korhatározó" értékűnek: a. a markolatgomb rozettaszerű üres felületét, amelyhez hasonló a téglási kardon (3. kép 4) és szeghalmi kincslelet egyik csákányán látható;

37 b. a nitszegeket övező pontkört, amely azonos vagy hasonló formában nemcsak az apai (2.) (4. kép 3) és a téglási kincslelet (3. kép 4) kardján,

3

8 hanem az ottományi, a füzesabonyi és a Maros kultúra fiatalabb szakaszát képviselő edényeken is feltűnik.

39 Ezek, valamint a formai-szerkezeti jegyek arra mutatnak, hogy a dunavecsei kard a Hajdúsámson-Apa-i fémművesség legfiatalabb produktumai közé tartozik. Készülési ideje a Hajdúsámson-Apa-i és a koszideri fémművesség „átfejlődési időszakára" tehető. Egyedi jelleget adó mintaelemének, a sraffozott háromszögekből álló kettős sornak, „továbbélése" a Felső-Tiszavidéken - némileg eltérő változatban - a Sárközújlaki és az egyik zajtai kardon figyelhető meg.

4

0 A markolatlap centrális részén látható félköríves motívum meglehetősen idegen elem a Kelet-Kárpátmedencei fémművességben. Ehhez csak némileg hasonló, pontsorral övezett vonalkötegekből álló minta az apai 2. kard (4. kép 3) hasonló részén található. Nem tartjuk kizártnak - amint azt az apai 2. kard említett díszéről is feltételezhető,

4

1 hogy a dunavecsei példány szóbanforgó mintakombinációja egyfajta előképül szolgálhatott a Sauerbrunn-Boiu típusú kardok markolatlapjának jellegzetes díszítéséhez.

4

2 Lelőhelytérképünk (6. kép) jól mutatja, hogy a dunavecsei és a vele többé-kevésbé egykorúnak tekinthető fajszi példány előkerülésével lényegesen kibővült az apa-haidúsámsoni típusú kardok elterjedési területe a Kárpát-medencén belül. A bellyei 3 és a dunavecsei

4

4 arany kartekercset, a mezőkomáromi nyéltetős bronz csákányt

4

5 és az abdai kincslelet egyik bronzgombját

4

6 is számításba véve úgy tűnik - ha nem is előzmény nélkül

4

7 - a Kelet-Kárpát-medencei fémművesség kereskedelmi (?) hatóköre a Duna-vidékig kiterjedt a koszideri fémművesség kibontakozásának kezdetén. Ugyanis nincs okunk kételkedni abban, hogy kardjaink

4

8 és az imént említett egyéb arany, ill. bronzleletek a Kelet-Kárpát-medencei műhelykör produktumai. Kovács Tibor