Folia archeologica 43.

Kovács S. Tibor: A Kopaszi-zátonyi fegyverek

264 Kov

Ács S. TIBOR felé fokozatosan keskenyedő keresztvas igen hosszú, egy-egy kettős vájattal díszített. A keresztvason két négyzet alakú áttörés látható. Egykor a markolatvédő lemezt erősítették ide. A markolat hosszú, fokozatosan keskenyedik. Ltsz. 53.341. H.: 1085 mm, Psz.: 30 mm. 3. (7. ábra 4.) Szablya, keskeny egyélű, enyhén hajló, hegyben végződő pengével. Rajta széles, sekély vájat fut. A penge felső részébe egy jegy van beütve. (11. ábra 11.)

4

1 A csavart díszű keresztvas hengeres, igen hosszú és a végei felé fokozatosan szélesedik. Közepére mindkét oldalán bevágott, ovális markolatvédő lemezt erősítettek. A letört végű markolaton két, kerek áttörés van. Ltsz. 53.344. H.: 1015 mm, Psz.: 34 mm. 4. (8. ábra 4.) Szablyapenge töredéke. Igen csekély mértékben hajlott, hegyben végződik. A pengén széles, sekély vájat fut. Ltsz. 53.342. H.: 683 mm, Psz.: 32 mm. 5. (8. ábra 2.) Szablya, egyélű, fokéles pengével, melynek a vége törött. A penge közepén széles, keskeny vájat fut. A felső részen az egyik lapon egy, a másikon két jegy látható. (11. ábra 2.)

4

2 A nyolcszögletű keresztvas igen hosszú, melynek végein lapos gombok vannak. A keresztvas közepére az oldalain bevágott ovális markolatvédő lemezt erősítettek. Ennek az alján 3, két lapos bordával határolt vájat fut sugaras irányban. A markolaton két lyuk látható. Ltsz. 53.343. H.: 790 mm, Psz.: 39 mm. 6. (8. ábra 3.) Szablya, egyélű, fokéles törött pengével. A pengehát felöli részen két széles, sekély vájat fut. A keresztvas négyzet átmetszetű. Közepére két oldalán bevágott ovális markolatvédő lemezt erősítettek. Alsó fele három, sugarasan elrendezett, keskeny kettős vájattal díszített. A markolaton két kerek áttörés látható. A két lyuk között beütött jegy van. (11. ábra 3.) Ltsz. 53.345. H.: 790 mm, Psz.: 40 mm. Ezek a szablyák a keresztvas és markolat tekintetében rendkívül egységesek, ami eltér az egyes daraboknál, az a penge. Az első típusba négy fegyver sorolható (1-4.). Itt a penge alig hajlik, nincs fokéi, a szablya hegyben végződik és így szúrásra is kiválóan lehetett használni. Ez a nyugati szablyatípus Ausztria és Délnémetország területén tűnik fel a 15. sz. végén.

4

3 A penge súlya és a markolat alapján ezeket a fegyvereket is két kézzel használták a harc folyamán. A 16. sz. elején készült metszeteken több alkalommal felbukkannak.

4

4 Egy korabeli festményen egy ágyút vontató tüzér oldalán is feltűnik.

4

5 Ezek a tárgyak tipikus gyalogsági fegyverek voltak, lovasok nem használták őket. A másik típust az 5. és 6. szablya képviseli. Mindkettőnek a pengéje fokéles. Az 5. darab igen nehéz, valószínűleg két kézre fogták. A 6. fegyver egykezes kivitelű, elég könnyű. Tulajdonképpen csak ez tekinthető a keleti szablyapenge pontos másának. A fenti fegyverek a 16. sz. első évtizedeiben német műhelyekben, illetve Genovában készültek. A genovai pengéket már igen korán utánozták Stíriában, s nem kizárt, hogy a leletben lévő „genovai" jegyes szablya is itt készült.

4

6 4

1 Az itt szereplő jegy talán német eredetű. Gyngell 1959,45. 4

2 Az itt látható passaui „futó farkast", hamarosan használják Solingenben és Münchenben, de itáliai sőt kaukázusi pengéken is előfordul. Kalmár 1971, 106. 4

3 Müller—Kölling 1981, 36. 4

4 Triumph 1883-84, 38; Schultz 1888, 99.; Itt jól látható az enyhén hajlott markolatvég. 4

5 Müller 1979,57. 4

6 Nadolski 1974, 35.