Folia archeologica 43.

Kovács S. Tibor: A Kopaszi-zátonyi fegyverek

258 Kov

Ács S. TIBOR töredéke látható. Ltsz. 57.6614. M.: 305 mm, Sz.: 295 mm. A darab párhuzama a MNM Fegyvertárának egyik páncélján figyelhető meg.

2

1 8. (4. ábra 4.) Gömbölyded formájú, díszítetlen mellvas középen végigfutó gerincéllel. A nyakperem előreugrik, felső része teljesen sima. A bal oldalon megtalálható a mozgatható hónaljlemez is. A mellvérthez egysávos csatakötény csatlakozik. Ltsz. 57.6610. M.: 325 mm, Sz.: 340 mm. Ennek a védőfegyvernek a párhuzamán 153l-es évszám szerepel.

2

2 9. (5. ábra 1.) Mellvas, gömbölyded formájú és díszítetlen. A nyak- és hónaljrésznél erőteljesen kiugró, alul pedig előrehajló széles peremmel készült. Itt a csatakötény rögzítésére szolgáló kettős lyukak találhatók. Ltsz. 57.6611. M.: 360 mm, Sz.:360 mm. A már említett 1532-es rajzon hasonló mellvért van.

2

3 10. (5. ábra 2.) Mellvas, domború és sima felületű. A nyak- és hónaljrésze előrehajló peremmel készült. Alul, két oldalt a csatakötény felerősítésére szolgáló kettős lyukkal. Ltsz. 57.6617. M.: 360 mm, Sz.: 368 mm. Hasonló mellvértje van Georg von Freundsberg (1473-1528) páncéljának.

2

4 11. (5. ábra 3.) Hátvas. Teljesen sima felületű, alul széles peremmel zárul. A darab enyhén deformálódott. Ltsz. 57.6613. M.: 368 mm, Sz.: 340 mm. A Kopaszi-zátonyon talált mellvértek három fő típusba sorolhatók. Legnagyobb számú az ún. Maximilián mell- és hátvért. (1-7.) Ennek a „feltalálása" I. Miksa császár nevéhez fűződik, 1500—1510 körül jelent meg, s körülbelül 3-4 évtizedig maradt divatban.

2

5 Ezek a mell- és hátvértek zömében Augsburgban, Nürnbergben és Innsbruckban készültek.

2

6 A Weisskunig metszetein több esetben láthatunk hasonló darabokat.

2

7 A másik típus hasonló formájú, de bordák és vájatok nélkül készült. (9—11.). Ez a típus is a 16. sz. első felében volt használatos.

2

8 A harmadik, önmagában álló mellvért különös formát képvisel (8.), ugyanis közepén erőteljes gerincéi fut végig. Ezt a mellvért típust 1520 tájékán az Itáliában szolgáló német zsoldosok kezdték viselni. Célja — a formája alapján - a mellre irányuló döfés, vagy puskagolyó eltérítése volt.

2

9 A mell- és hátvértek párhuzamai, illetve a fent elmondottak jól igazolják, hogy ezek a védőfegyverek a 16. sz. 20—30-as éveiben délnémet műhelyekben készültek. KARDOK 1. (6. ábra 1.) Kard, egyélű pengével, mely törött, de ennek ellenére látható, hogy a végénél a másik oldalt is kiköszörülték. A penge egyik oldalán két sárgarézzel bevert jegy található (11. ábra 8.).

3

0 A kör átmetszetű keresztvas enyhe ívben aláhajlik és fokozatosan szélesedik. A végeit bordákkal tagolt hármas vonalköteg díszíti. A 2

1 MNM. Fegyvertár 55.3277. 2

2 Sacken 1859, 66-67. 2

3 Meyerson 1939, 78. 2

4 Sacken 1859. 66-67. 2

5 Nagy 1910, 241.; Laking 1920, 240-246.; Kalmár 1971, 285. 2

6 Thomas 1944, 41-65. 2

7 Lásd 11. jegyzet. 2

8 Der Weisskunig 1888, 103., 109.; Meyerson 1939, 78. 2

9 Kalmár 1971, 285. 3

0 A jegy német eredetű. Boeheim 1890, 674. ; Miiller-Kölling 1981, 370.