Folia archeologica 43.
Mesterházy Károly: Az ún. tokaji kincs revíziója
212 MESTERHÁZY KAROLY tásuk nem meggyőző, mert az egykori leírások sematikusak. Állapotuk is jelentősen romlott, főképpen a finom granulációval díszített példányoké, amelyekből ma már egy sem ép. Három alkalommal adta el őket KrauszJ.: előbb négy darabot és töredékeket, aztán hat darabot újabb töredékekkel, végül egy párat. E fülbevalók valójában a nemes ötvösmunkák egyszerűbb, kevesebb időt és munkát igénylő változatai, és átmenetet képeznek az öntött utánzatok felé. Kétoldali fürtös díszeik szerkezetét, készítését Kovács I. és László Gy. 7 0 mutatta be a Kolozsvár-Zápolya utcai két különböző darab példáján. A granulált szemcsék valójában egybe öntött gyűrűk vagy koszorúk, amelyek gyöngydrót, sodrott filigrán, vagy sima ezüsthuzal karikákkal váltakozva, ezen elemek változatos méretű és sorrendű kompozíciói. Szerkezetük és elemeik a rongált példányokon jól láthatók (9-10. kép). Külön csoportot alkotnak azok a fülbevalók, amelyek fürtös dísze két préselt hosszanti fél ezüstlemezből van összeforrasztva, és felületüket háromszög és rombusz formába rendezett granuláció díszíti. Az ezüstlemezek préselésére szolgáló préselőmintákat egy pereszopnicai sírleletben, egy ötvös sírjában meg is találták. Ha azonban csak egy préselt gömb dísze volt a fülbevalónak, mint a tokaji leletben levőknek is, akkor két vízszintes félből állították össze őket. Ami ezeket a változatos csüngőjű vagy fürtös fülbevalókat összekapcsolja az a karikát díszítő két pár gyöngykoszorú, de lehet öt és hat koszorú is, csupán egy pár nem, mert ez utóbbi változat függői morva ékszerek. 7 1 Annak ellenére, hogy megkülönböztetésük az egyéb keveréktípusoktól viszonylag könnyű, mégis gyakran sorolnak közéjük oda nem való darabokat. A magunk részéről Szőke B. ismérveit alkalmazzuk: a két pár gyöngykoszorú és a fürtös dísz együttes előfordulása a lényeges, de a koszorúk száma több is lehet, ha a fürt jellege változatlan maradt. Többnyire a „szőlőfürtös" dísz sem szőlőfürt alakú, mint a késő avarkori fülbevalókon, és nagyon eltérő lehet az ezüstlemezes-granulált díszű csüngők esetében. Keltezésükre J. Giesler tett fontos megfigyelést: e típus öntött bronz változatai későbben tűnnek fel pl. Halimbán és a boszniai Gomjenicán, mint egyéb fülbevalók öntött változatai. Ez azt jelenti, hogy mintadarabjaik is később jelentek meg a Kárf >át-medencében, mint az említett egyéb típusoké. 7 2 Ez teljesen érthető, ha figyeembe vesszük : a két pár gyöngykoszorúval díszített fülbevalók először a magyar temetkezésekben tűnnek fel a Kárpát-medencében, míg az egyébb fülbevalók és öntött utánzataik bizánci és balkáni eredetűek, s a szláv lakosságtól vagy velük együtt kerültek ide. Magyarországi lelőhelyeiket előbb Szőke В., majd Németh P. gyűjtötte össze, előbbi a déli országhatárokon túliakat is. A lengyelországiakat előbb J. Kostrzewski, majd M. Dekowna gyűjtötte fel nemzetközi kitekintéssel. 1970 előttre Z. Vinski szerbiai és horvátországi gyűjtése fontos, az oroszországiakra pedig Szedővé. 7 3 Az egyes lelőhelylisták hiányait és hibáit látva és tapasztalva hiú ábrándnak tűnik teljes és hibátlannak vélt lista összeállítása. Leginkább akkor, ha az irodalomban említett fülbevalók alapközleményei vagy sokszor másodközlései is hozzáférhetetlenek számunkra a tárgyak ábráival együtt. A hibák forrása legtöbbször abból adódik, hogy a 7 0 Kovács 1942. 98.; László 1943. 30.; Szőke 1962. 45. 7 1 Szőke 1962. 47. 7 2 Giesler 1981. 100-102. 7 3 Szőke 1962. 45-46.; Németh 1969 (1988) 193-94.; Kostrzewski 1962. 178-180. 12. térkép.; Dekowna 1979. 156.; Vinski 1970. 58-68.; Sedov 1986. 195-97.
