Folia archeologica 43.
Mesterházy Károly: Az ún. tokaji kincs revíziója
206 MESTERHAZY KAROLY rom lapított gömbre helyezett nagyobb gömböt alkalmaztak takarásra. A lemezeken a négyes gömbsorok közepénél kis ütött lyuk van a szorosabb összekapcsolásra. Átm. 8,1 X 7,8 cm. MNM ltsz. 65.1.12.B. (7. kép 1., 8. kép 1.) 2. Ezüst karperec. Négy sima ezüsthuzalból fonták, a végeket elkalapálták és rájuk trapéz alakú lemezeket forrasztottak. A lemezeket ezüsthuzallal szegélyezték, és 4, 3,2, majd egy gömböcskével díszítették. Az elkalapált sodrony és a lemezek érintkezésének fedésére két lapított és feléjük helyezett nagyobb lapos gömböcskét használtak. A harmadik és negyedik gömbsor között egy-egy lyuk van a lemezeken. Átm. 8x9 cm. MNM ltsz. 61.5.13.B. (7. kép 2., 8. kép 2.) A hazai leletek között a kiskunhalas-alsóbodoglári kincsben van egy egyszerűbb, trapéz alakú karpereclemez, amely jelzi e típus késői használatát. 2 3 A Nagyszeben melletti Omlás (Rom. Amnas, szász Hamlesch) falu belterületén 1935-ben került elő egy edénybe elrejtett kincslelet, amelyben egy trapéz alakú lemezben végződő ezüst karperecet is leltek. A négy vastag ezüst huzalból és közbeiktatott filigránból sodort karperec elkalapált végén 3, 2, 1 gyöngydrót gyűrűvel körbevett gömböcske volt. A lelet érdekessége, hogy egyetlen magyarországi veret sem volt a pénzek között, de volt benne Jacopo Contarini velencei dogé (1275-79), Uros szerb király (1275-1321) és Stefan Dragutin Sriemski (1281-1316) szerb király pénze. így az elrejtés ideje a 14. század elejére tehető, talán Károly Róbert nagyszebeni ütközetének idejére (1324). 2 6 A lelet összetétele és a lelőhely földrajzi helyzete alapján aligha lehetett magyar ember tulajdona, inkább szerb kereskedő árujának tartható (a kincsben csak a karperec volt ékszer, ezen felül 30 g pénzt és 682 g ezüströgöt tartalmazott). A „tokaji" nagy hajkarikák változatának tekinthető egy dunadombói (dubovaci) példány, amelyen a kettőskúpos dísz középvonalában egy nagy gömbkoszorú van. Ezt mindkét oldalról egy-egy kisebb gömböcskéjű koszorú kíséri, majd sűrű granuláció sorok díszítik mindkét oldalt a kúpok csúcsaiban összefutva. 2 7 Még távolabbi párhuzam egy erdődi (Erdut) hajkarika, 2! t s ezekkel, valamint egy Versec környéki, jó párhuzamnak tekinthető hajkarikával 2 9 le is zárható a délmagyarországi leletek sora. Úgy látszik, hogy régi határainkhoz közel elő-elő fordul egy-egy ilyen ritka ékszer, esetleg magyar múzeumokba is kerültek, de Magyarországon csak Orsován és Omláson került elő hiteles kincs délszláv ékszerekből. Ezzel szemben Szerbiában, Romániában, Moldovában, Bulgáriában kifejezetten gyakoriak mind a „tokaji" kincs nagy hajkarikái, mind a kladovai kincsben ezen hajkarikákkal együtt talált karperec és ezek különbözőképpen díszített változatai. A szerbiai leleteket szinte egyidőben dolgozta fel J. Kovacevic és M. Corovic-Ljubinkovic, de Kovacevic könyve egy évvel korábban jelent meg. Míg Corovic-Ljubinkovic a „tokaji" lelet körével foglalkozott, Kovacevic inkább egy nagyobb téma részeként tárgyalta az általa ismert leleteket. A teljesebb gyűjtést M. Corovic-Ljubinko2 5 MNM ltsz. 9/1941.3.Bárányné Oberschall 1945. 17. 1. kép3. 2 6 Weißkircher 1935. 231. A szerző Höllriegl Józsefnél érdeklődött levélben a karperec párhuzamai iránt, s az a tokaji, a brassói és ernesztházai leletet említette válaszlevelében. Ebből az is következik, hogy az ismeretlen lelőhelyú darabok még nem voltak a Nemzeti Múzeum birtokában? Weißkircher azt is megírja, hogy 1931-ben a Fekete-tenger parti, akkor romániai, ma bulgáriai Balcikban vásárolt teljesen hasonló karperecet: i. m. 232. 2 7 Corovic-Ljubinkovic 1954. 88. 16. kép. 2 8 Vinski 1949. VIII. t. 58.;Kovacevic 1953. 152. 66. t., Kovacevic 1949. 8. kép. 2 9 Kovacevic 1953. 85. kép.; Corovic-Ljubinkovic 1954. 12. kép.
