Folia archeologica 43.
Vasziljev, Dmitrij D.: Kísérlet a Kalocsa-környéki rovásfelirat megfejtésére az eurázsiai párhuzamok tükrében
190 VASIL'EV, DMITRIJ D. elenyésző volt a kelet-európaival megegyező rovásfeliratok száma, másrészt ezek apró tárgyakon lévő rovások voltak, továbbá azért, mert igen jelentős távolság van a Hétfolyó-vidéke és az Észak-Kaukázus, tehát azon két végpont között, ahol a keleteurópai típusú rovásfeliratok előkerültek. Mára azonban a kelet-európaihoz hasonló írásmódú rovásfeliratok száma az ázsiai régióban a húszat is meghaladja. Különösen fontos az a körülmény, hogy az ilyen típusú feliratok lelőhelyei a térképen egybefüggő láncolatot alkotnak, amely kirajzolja a kelet-európai rovásírásos változat (vagy pontosabban: változatok) elterjedésének és használatának területét, vagy származásának útvonalát. E feliratok elterjedési területével, származási útvonalával, s talán megfejtésével kapcsolatos új feltevést megerősítő leletek közé sorolhatjuk a Jenyiszej-völgyi, altaji és kizil-kumi sziklafeliratokat, 6 egy Arai-vidéki edény festett feliratát, 7 és a Volga-vidéki bikakoponya feliratát. 8 (L. 4-7. kép.) Ez utóbbi lelőhely az elterjedés láncolatát egybefűzi a keleteurópai rovásírásos emlékek „törzsterületével", amelynek legnyugatabbi pontjai: Szarvas 9 és Kalocsa. 1 0 Mivel jelenleg nem lehetséges e feliratok megbízható megfejtése, a kutatók az írásmód egybevetésének szentelik figyelmüket. Ezt az a körülmény is indokolja, hogy a kelet-európai rovástípus jeltára nem egységes, vannak belső változatai is. A kutatásban már kialakultak a kelet-európai írásrendszer egybevetésének bizonyos kritériumai, sajnálatos módon azonban nem vették figyelembe az ázsiai terület hasonló írásmódú jeleit. Az összehasonlító táblázatokban általában a kelet-európai rovásrendszer néhány legjellegzetesebb jelét használják a hasonlóság bizonyítására. E hagyományt követve a kalocsai tegezszáj feliratából a Q jelet emeljük ki, mely ismeretlen a belső-ázsiai rovásírás orhon-jenyiszeji emlékein. E jellegzetes betűjel előfordul a nagyszentmiklósi kincs feliratain, a humarai erődrom kövein, a Volga-vidéki bikakoponyán, a szarvasi leleten, valamint nyugattuvai sziklafeliratokon és íjcsontokon. Megkockáztatható az a föltevés, hogy a kalocsai felirat — a paleográfiai sajátosságok alapján - a rovásírás keleti, türk változataihoz áll közelebb. Szerkesztési sajátosságai és az a hagyományos mód, ahogy az íjászfelszerelés csontrátétére a feliratot felrótták, ugyancsak megengedik a türk párhuzamokkal való egybevetését. Egy jenyiszeji sziklafeliraton is szerepel a 0 jel, ahol elegendő alappal olvasható „m" értékben, pl. az „elim" - 0 f Y —,birodalmam, törzsszövetségem' stb. jelentésű szóban, amely különösen gyakori és jellegzetes a jenyiszeji rovásfeliratokon. Bár nem áll módomban a belső-ázsiai fonetikai egyezések alapján a kalocsai felirat olvasatára megalapozott javaslatot tennem, mégis az alábbiakra szeretném a figyelmet felhívni: A szóválasztó kettőspont-jelek közötti - ^ 0 S V ; - részlet bizonyos fenntartásokkal olvasható lenne így is: „qayanïmqa", vagyis ,kagánomnak', ha ez a szövegrészlet a belső-ázsiai rovásírás valamelyik kevésbé szabályozott, például jenyiszeji, vagy Altaj-vidéki emlékén szerepelne. A /) „q" jel tüköralakja-a — számos jenyiszeji feliratból ismert, és az a tény, hogy a szomszédos betű a veláris Y „у", kizárja annak lehetőségét, hogy a szóbanforgó jelhez közeli alakú, de palatális környezetben használt |i (t 2)-ről lenne szó. A H jel szabálytalan használata a szokott ) (n 1) helyett (ez utóbbi a szabályos a „qayan" szóban) nem ritka a jenyiszeji feliratokon, toldalékok előtt. A fenti hi-
