Folia archeologica 43.

Tóth Endre: Későrómai sír Tihanyból. (A lemezből készült hagymafejes fibulák tipológiájához)

146 TÖTH ENDRE 4. Feltehetőleg Itáliából Bécsbe került, Iuliane vivas tűtartófeliratú aranyfibula (Wien, Kunsthistorisches Museum, Antikensammlung, Inv. Nr. VII В 310) A darabra vonatkozó nagyszámú irodalomból; van Buchem 1966, Noll 1974,236, teljes irodalommal. G. M. Facchini: in: Milano capitale dell'Impero Romano 286-402 d.c. Milano, 1990, 46. Mind a négy (és a csoportba sorolható többi) fibula tűtartónyílása viseleti helyzetben a jobb kar felé nyílik. В 2 Lemezfibulák A fibulák három gömbje és a kengyele is lemezből készült. A tűtartónyílás viseleti helyzetben a jobb kar felé nyílik. 1. Niederemmeli aranylemez fibula, a kengyel oldalfelületein vésett felirattal: Votis X. D. N. Constantini Aug / votis X D. N. LiciniAug. A tűtartó hátsó oldalán karcolt felirat: Servandus. Noll 1974, 221. 2. Ismeretlen lelőhelyű aranyfibula a Louvre-ban (Paris, Inv. Nr. BJ 947). Tűtartója hiányzik. A kengyel oldallapjain vésett felirat: D. N. Constantini Aug. / votis X multis XX. Noll 1974, 230. 3. Aquileiaban vagy Centurban talált arany lemezfibula (München, Prähistorische Staatsammlung, 1978, 142) Felirata: Maxenti vincas / Romule vivas. H. J. Kellner: Arch. Korrespondenzblatt 9, 1979, 209. Garbsch-Overbeck 1990, 72. Nr. 11. В 3-8 Késői csoport Nagyrészt bronzlemezből készült darabok maradtak fenn, de ismerünk néhány aranylemezből készült példányt is

2

1. A fibulák formája az egyes csoportokban lényegesen eltérő. А В 3—4 csoportokhoz tartozó típusokban a tűtartó nyílása a korábbi csoportétól eltérően, viseleti helyzetben a bal kéz felé nyílik. Az 5. csoporthoz tartozó típusokban a tűtartószerkezet átalakult. B3 Közönséges csoport A késői csoportok formai jellegzetességei а В 3-hoz tartozó fibuláknál mérsékelten, mindenesetre nem hangsúlyosan érvényesülnek. Talán csak a tűtartójuk rövidebb a Kellner 4. típusához tartozó öntött fibulákénál. A tagok keresztmetszete kissé megerősödik. Megjelenik a tűtartó széleit keretező plasztikus és folyamatos volutasor: általában három-négy volutát készítenek egy-egy oldalra. A gömbök (ritkán gerezdeltek is lehetnek) mérete, átmérője nem nagyobb 15 mm-nél. Valószínűleg a В 1—2 csoportokból származtathatók. A csoport két típusát a tűtartófelület díszítése alapján lehet elkülöníteni. B3 a Ságvári típus (12—13. ábrák) А В 3 alatt leírt formákat követik az idesorolt példányok. A tűtartó oldalai majd mindig párhuzamosak: a tűtartó és a kengyelgerinc széles felületét általában sűrű niellóminta díszíti. A tűtartót finoman megmunkált volutasor keretezi. A ságvári későrómai temetőben sok példánya került elő. 2

1 Az áttört (B 7) csoport fibulái mellett ilyenek a ténèsi, jamboli példányok stb.