Folia archeologica 43.

Tóth Endre: Későrómai sír Tihanyból. (A lemezből készült hagymafejes fibulák tipológiájához)

144 TÓTH ENDR

F. В 1-2 Korai csoport: ún. „császárfibulák" A Kr. u. 4. század első két-három évtizedében, valószínűleg csak aranylemezből készültek. Nem ismerek ezüst- vagy bronzlemezből készített darabot. A kengyel keresztmetszete trapéz. Az egyes fibularészek aránya lényegesen nem tér el 4. század első évtizedeinek öntött ezüst- és bronzfibuláitól, de az anyag és az előállítási technika miatt a keresztmetszetek vastagabbak. A tűtartó felület kiképzése azonos a korabeli öntött fibulákéval, azaz három síkú. A gerinc síkjához képest a két szélső sík a tútartófelület közepén kissé megtörik. A tűtartó és a kengyel gerincét vékony csíkban niellótechnikával díszítették. A tűtartó szélső síkjainak díszítése megegyezik az öntött fibulákéval: azaz a minta nem folyamatos, hanem a tűtartófelület felső és alsó végén, általában párban jelennek meg a plasztikus voluták. Ez a volutaminta a lemezes fibulák késői csoportjánál uralkodó és egyre plasztikusabb díszítéssé válik (B 5 csoport): jelzi a lemezfibulák közti genetikus kapcsolatot. A tűtartók oldalnyílásának helye és formája is megegyezik a korabeli öntött példányokéval: a nyílás ábrázolásban a bal oldalon, viselési helyzetben a jobb kéz relé nyílik. Ez láthatólag fontos kronológiai jellemző, amely esetenként eldöntheti a vitatott fibuláknál a korai vagy a késői csoportba tartozást.

2 A kengyel oldallapjaira az uralkodó személyét éltető feliratot véstek. A fibulák éppen ezeknek a feliratoknak a segítségével keltezhetők a 4. század első évtizedeire. A feliratok azonban keltezési problémát is okozhatnak. Ilyen a R. Noll által közölt bécsi Constanti vivas feliratú öntött aranyfibula, és maga a nevezetes Iulianus fibula (Iuliane vivas) is. Mindkét fibula személyneve aligha vonatkozik az uralkodóra, legyen az caesar vagy augustus. Mindkét cognomen személynévként gyakori, a Iulianus különösen az. Mivel pedig semmiféle utalás nincsen a feliratban, amiből császárra lehetne következtetni, az azonosítást felettébb kétségesnek látom. Noha a Constanti vivas feliratú öntött fibula a típusa szerint (a kengyel keresztmetszete, a kis oldalgömbök, a rövid és a korai fibulákra jellegzetes tűtartó) egyeztethető lenne I. Constantius Chlorusszal (R. Noll végül is így azonosítja), a Iulianus-fibula azonban a formája alapján aligha keltezhető későbbra a 4. század első harmadánál. így nincs köze Julianus császárhoz. Nem lehetetlen végül, hogy а В 3 a-b típusok а В 1 -2-es csoport genetikus származékai. В 1 Lemezgömbös fibulák A fibuláknak csak a három gömbjét készítették lemezből, a kengyel öntött. 1. Arezzói aranyfibula, 1895-től a Metropolitan Museumban: kengyelfelirata: Herculi augusta / semper vincas CIL XI6711,1: Noll 1976,179. 2. Ismeretlen lelőhelyű aranyfibula a torinói múzeumban. Kengyelfelirata: Constantine caes. vivas / Herculi caes: vincas. (Torino, Museo d'Antichità, Inv. 5485). Carducci, C. Gold- und Silberschmuck aus dem antiken Italien, 1962, 64. tábla: Noll 1976, 235. 3. Odiham, Hampshire, a British Museumban: aranyfibula. S. Birch, Arch. Journal 2, 1846, 46-48.: F. H. Marshall, Catalogue of the Jewellery, Greek, Etruscan and Roman London 1911, nr. 2858. 2

0 Ilyen például a bécsi ún. Julianus fibula, amit Julianus császárral hoztak összefüggésbe, holott a fibula formája eleve korábbi készítést mutat, és a tűtartója is a korai csoportnak felel meg.