Folia archeologica 42.
Tóth Endre: Későrómai ezüstkanál Bajnáról
KÉSÓROMAI EZÜSTKAN AL BAJNARÓL 97 időszakban is kimutatható, sőt tovább bővült a szokás. A pogány kultikus közös étkezések helyére a keresztények agapéi, szeretetlakomái léptek. A rokonság csak formai, de a forma, tehát az étkezés keresztény megvalósítása is szükségessé tette, hogy a közösségek kellően fel legyenek szerelve a vendégelésre. Ezért eleve adott volt a lehetőség, hogy a keresztény lakomák étkészleteit sajátos kivitelben állítsák elő, és díszítsék. Hogy ez hogyan valósult meg, azt elárulják a keresztény jelképekkel és feliratokkal díszített kanálleletek. A keresztény körben a kanálhasználat elvileg tovább bővülhetett. A keresztény istentisztelet szertartásának központi reális cselekménye - ismét a formát tekintve — étkezés: az átváltoztatott kenyérnek és bornak a cselekmény végrehajtója általi magához vétele és kiszolgálása a közösségnek. Ezért az evőeszköz - a kanál használata nem volna éppen meglepő. Különösen akkor, ha olyan kanalak maradtak ránk, amelyeken keresztény jelképek, ábrázolások és feliratok olvashatók; ezek az első pillanatban a liturgikus felhasználást sugallják. Ez az a kutatási terület, ahol a kanalak kultúrtörténetével a leginkább foglalkoztak. Noha korábban is megfogalmaztak állításokat vagy tagadásokat a kanalak eucharistikus használatáról, összefoglaló vizsgálat az 1970-es évekig nem történt; akkor azonban több fontos tanulmány is készült az egyidejű megjelenés előnyeivel és hátrányaival. Vladimir Milojcic hosszú tanulmányban tárgyalta 9 a későantik és kora népvándorláskori keresztény jelképekkel és feliratokkal díszített kanalakat. (1968, 1970). Nem utolsósorban egyes orthodox egyházak recens gyakorlata alapján arról értekezett, hogy ezeket a kanalakat a miseliturgia során a két szín alatti áldozásnál használják. A liturgikus használat bizonyítékai közt kiemelkedő szerephez jutott a Sutton Hoo-i sír két feliratos kanala, amelyeket Paulus-Saulus-nak olvastak, és mintegy a keresztény hitre térés jelképének tartva, a keresztelési szertartás kellékeként is felfoghatták . Milojcic tanulmányával szinte egyidejűleg két másik fontos munka jelent meg, amelyek témája szintén a későantik kanalak. H. v. Petrikovits rövid, de lényegre törő cikkében összefoglalta a korábbi megállapításokat és kultúrtörténeti adatokat a keresztény értelmezésű kanalakkal kapcsolatban 6 1. A keresztény jelképekből ő is liturgikus felhasználásra következtetett: tudva azonban azt, hogy a nyugati egyházban, amelynek a területén ezek a kanalak a legnagyobb számban ismertek, nem mutatható ki az eucharistia kiszolgálásánál a kanál alkalmazása, ezeket a tárgyakat a keresztény szertartásoknál gyakran szükséges olajok vételénél tartotta használtnak. Végül Horst W. Böhme a császárkori és főleg a népvándorláskori kincsés sírleletekből származó kanalakat gyűjtötte össze, elterjedésüket és a sírmellékletként való előfordulást vizsgálta 6 2. V. Milojcic nézete jól illeszkedik azoknak a véleményeknek a sorába, amelyek a 4. századi profánt és szakrálist keresztény körben a jelenkori mentalitás és gyakorlat alapján értelmezik. Az újabb korban - amíg a keresztény jelképek korunkban nem profanizálódtak teljesen - a mindennapi élet tárgyain nem, vagy alig használtak ke5 9 Hug, Löffel, RE XIII, 1927, 968.; Milojcic 1968, 111.6 0 Milojcic 1968, 111.-; 127.; R. Bruce-Mitford: The Sutton Hoo Ship-Burial III. 1983, 125.-; A kanállal kapcsolatos vélemények kritikus összefoglalása: J. Werner, Nachlese zum Schiffsgrab von Sutton Hoo, Germania 64,1986, 475-6. 6 1 Petrikovits 1966, 171-182 6 2 Böhme 1970, 172-200
