Folia archeologica 42.

Szathmári Ildikó: A dobozi későbronzkori bronzlelet

58 SzATHMARi ILDIKÓ tordirozott. Feje szögletes átmetszetű, melyre később egy fordított csonkakúpos „testet" kalapáltak rá. Fej Átm: 1,4 cm, szár Átm: 0,4 cm (6. t. 12.) 55. Bronzlemez töredéke. Téglalap alakú lemez töredéke, egyik végén két nitszeglyuk nyomaival. A feltárás során összehajtott állapotban került elő. Díszítetlen. H: 8,8 cm, Sz: 3,4 cm (6. t. 8.) 56-57. Bronzlemezek töredékei. Vékony lemezből készültek. Felületükön ferde, párhuzamos vonalakból álló poncolt díszítés. H: 4,2 cm, H: 6 cm (6. t. 9.) 58. Ovális alakú bronzöntvény. Átm: 5,2x2,9 cm (7. t. 1.) 59-60. Bronzöntvények. Szabálytalan alakúak, felületük mindkét oldalukon simított. (7. t. 2-5., 8-9., 12-13., 8. t. 2, 8,10.) 70-78. Bronzöntvények. Szabálytalan alakúak, egyik oldaluk érdes, a másik simított felületű. (7. t. 6-7., 10-11., 8. t. 4-7., 9.) 79-80. Bronzöntvények. Szabálytalan alakúak, mindkét oldalukon érdes felületűek (8.

1.1, 3.) 81. Agyagedény. Kettőskónikus testű. Pereme hiányzik, oldalán fülcsonk. Hasán turbántekercses díszítés. Szürke. Fá: 7,5 cm, has Átm: 21 cm (3. t. 4.) A dobozi lelet a kárpát-medencei későbronzkori fémművesség azon emlékcsoportjába tartozik, melynek időrendi besorolása a jól kezelhető bronztárgyak alapján nem jár különösebb nehézséggel. Ez az időszak a Kisapáti-Lengyeltóti típusú leletekkel jellemezhető időszak (H A|), melyet W. A. von Brunn a Közép-Duna-medencére kidolgozott kronológiai rendszerében Stufe II. periódusként határozott meg.

5 Mozsolics A. pedig kurdi lelethorizontként (BVb).

6 A dobozi lelet vizsgálatakor már első látásra szembeötlik, hogy a tárgyak egy része félkész, illetve elrontott termék (lándzsa, tokosbalták, sarlók egy része). Az előforduló 23 bronzöntvény pedig világosan jelzi, hogy - ékszereket is magába foglaló - kereskedői, vagy még inkább iparos műhely többnyire beolvasztásra szánt készletét rejtették el. A raktárlelet tárgytípusai közül néhányat már a Reinecke BD időszakban is készítettek (ívelt oldalú lándzsacsúcs, díszített karperec, tokos balták egy része), de gyártásuk, használatuk folytatódott a Hallstatt A) periódusban is. Ugyanakkor más típusok az utóbbi korszakban terjedtek el nagy számban, s váltak általánossá (bordázott markolatú nyélnyújtványos sarlók, fűrészlemezek stb.). A közép-európai nyélnyújtványos tőrök tipológiájával, osztályozásával több kutató foglalkozott. Az ún. Peschiera típusként elnevezett tőrök a Reinecke BD időszaktól (Uriu-Ópályi lelethorizont) mutathatók ki a magyarországi emlékanyagban (Felsőzsolca, Nyirkarász, Nyiracsád).

8 R. Peroni tipologizálása alapján ekkor elsősorban а В és С változatok terjedtek el.

9 A D típusú Peschiera tőrök az ópályi fémművesség korában még ismeretlenek. Csak később, a Kisapáti-Lengyeltóti típusú leV. Brunn 1968,290-292. 6 Mozsolics 1985, 78-84. 7 Müller - Karpe 1959, Taf. 105-107., PERONI 1956, 69-., MOZSOLICS 1972, 373-., Mozsolics 1985, 17-19., KEMENCZEI 1988, 23-33. 8 Nagyobb összefoglalások: Rusu 1963, 180-184., Mozsolics 1972, 69., Mozsolics 1973, 33., Kemenczei 1988, 23-33. 9 Peroni a „D" csoporton belül három típust különít el: Orci (Oroszi), Bizovac, Tenja. Peroni 1956, 72-76., Taf. 1, 21-24.