Folia archeologica 42.

Tibor Kovács: A dunavecsei bronzkori arany kartekercs

22 TIBOR KOVÁ

CS pításai ma is jó kiindulási alapul szolgálnak. A továbbképzéshez viszont részben módosítani kell Mozsolics A. tipológiai beosztását. A tárgyalt kartekercsek első csoortja valójában karperecnek nevezhető, igaz viszont, az idesorolt kerekátmetszetű arperecek ténylegesen egy adott ékszertípus igen hasonló példányait képviselik. Nem mondható el ez a Mozsolics szerinti másik csoportot alkotó tárgyakról. Ide csupán a két félkész, akár „szalagpántosnak" is nevezhető, abrudbányai és Körös-vidéki példány sorolható. Ugyanakkor az egymástól is részben különböző bellyei és dunavecsei kartekercs a szóbanforgó ékszertípus harmadik csoportját képviseli. Mindez talán nem tűnik aprólékos tipologizálásnak, ha két dologra felhívjuk a figyelmet: 1. A tárgyalt karpereceknek és kartekercseknek nincs bronzból készült megfelelője. Formai előzménynek tekinthető típusokat nem ismerünk, ami annyit jelent, hogy az erdélyi fémműhelyekben kifejlesztett produktumoknak tekinthetők. (Itt utalunk arra, hogy spektrálanalitikai vizsgálatok alapján A. Hartmann a Bilje-i kartekercset erdélyi aranyból készült tárgynak tartja.)

4 De ezeket utánzó bronz karpereceket sem ismerünk, ami pedig arra mutat, hogy nem váltak széles körben elterjedt divatcikkekké, mint pl. a hajkarikák vagy a ruhát díszítő lemezkorongok és gombok.

5 2. Az eddig ismert félholdas végződésű arany karperecek elterjedési térképe jól mutatja (4. kép), hogy az első két csoportba sorolt példányok Erdély területén, míg az ezektől leginkább eltérő bellyei és dunavecsei lemezkartekercs a többitől viszonylag távol, a Közép-Duna-vidéken került elő. így még élesebben vetődik fel a nehezen megválaszolható kérdés: mikor és milyen céllal kerülhetett a két lemezkartekercs a Duna-vidékre. Tárgyaink készülési és használati idejének meghatározását nehezíti, hogy az eddig említett hét karperec ill. kartekercs közül hat egyedi szórvány. Csupán a Biia-ival együtt került elő három tömör, beütögetett kis körökkel díszített arany hajkarika. Elsősorban e motívum, továbbá a hozzájuk tartozó karperecet díszítő, három dudorból alkotott mintacsoport párhuzamai alapján sorolja Mozsolics A. a hajdúsámsoni típusú bronz- ill. a cófalvi/Tufalau típusú aranykincslelet horizonthoz a magyarbényei aranyleletet - és ennek révén az általunk érintett arany karpereceket is.

6 Fontos kronológiai támpontot jelent az ottományi kultúra Spissky §trvtok-i telepen a legfelső szintben talált, hiányos arany karperec. A leletet J. Vladár a R BB! periódusra keltezi és utal az Északkelet-szlovákiai és az erdélyi karperecek díszítésének kétségkívül megfigyelhető erős hasonlóságára.' Ez az összefüggés viszont megengedi annak feltételezését, hogy - szemben Mozsolics A. egyértelmű korábbi keltezésével - a félholdalakú végződésű karperecek első csoportjába tartozó példányok - vagy közülük egyik-másik - a Kárpát-medencei középső bronzkor végéig is használatban lehettek. További keltezési támpontot nyújt maga a dunavecsei kartekercs minden más arany tárgytól eltérő motívumkincse is (5. kép). A karakterisztikus minták közül a kis körökkel szegélyezett félkörívek alkotta sor, a zeg-zug vonal és a hátulról kikalapált díszítetlen dudorok a 16—15. századi erdélyi-kelet-Kárpát-medencei fémművesség gyakorta alkalmazott motívumai közé tartoznak. Nem mondható el ugyanez a pontokkal övezett körökről és dudorokról. E minták - mondhatni kizárólagosan a Kárpát-medencei középső bronzkor utolsó szakaszában tűnnek fel először. Megtalálhatók a füzesabonyi, az ottományi és a Maros kultúra legfiatalabb szakaszát képviselő edényeken,

8 és ritkábban, a velük többé-kevésbé egykorú fémtárgyakon, így pl. az apai és a téglási kincslelet kardjain.

9 Az sem lehet véletlen, hogy a félkörívekből és