Folia archeologica 42.

Gerelyes Ibolya: A török díszfegyverek elterjedése és használata Magyarországon a 16-17. században

228 GERELYES IBOLYA rágd és jáspissal rakott, melyben 19 türkes nem találtatott és négy jáspis hold híja, kinek csak az helye."

4

2 E leírást olvasva nem nehéz ráismernünk a 17. század végi török zsákmány-anyagból jól ismert, félhold-alakú nefritekkel díszített pajzsokra.

43 „Arannyal bevert" - tehát aranyszállal inkrusztált, jáspisokkal díszített pallosokra, kardokra, nyergekre szép számmal találunk példákat Bethlen Gábor, Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc fegyverei között.

4

4 A magyarországi emlékanyagban ma is fellelhető nefrit-, illetve jade-lapokkal díszített fegyverek egyértelműen a török ötvösség alkotásainak tekinthetők.

4

5 A török díszfegyvereken megjelenő ékköveket legtöbbször a háttérből magasan kiemelkedő, hat- vagy nyolc szirmú rozettát formázó, rátett foglalatban helyezték el, meghatározott szigorú rendben, legtöbbször függőlegesen lefutó, szabályos sorokban. Szép példája ennek az az inkrusztált nefrit-lapokkal és türkizekkel díszített török pallos, mely a hagyomány szerint eredetileg Zrínyi Miklós tulajdonában volt. (1. ábra) A minden kétséget kizáróan magyarnak tartható, törökös hatású erdélyi díszfegyvereken nem alkalmazták ezt a típusú foglalatot a törököktől átvett türkizek befoglalására. Jól példázza ezt Kamuty Balázs szablyája, illetve Bethlen Ferenc hegyestőre, melyeken a türkizek foglalata egyszerű, sima gyűrűt alkot csak.

4

6 Ugyanez figyelhető meg a Teleki-gyűjtemény két „sárkányfejes-markolatú" pallosán is.

47 (2. ábra) A díszfegyverek elülső oldalán, az ékkövek háttereként szolgáló aranyozott ezüst, vagy ezüst lemezt hol finoman, hol durvábban kidolgozott, apró növényi motívumokból álló, vésett mintázat borítja. E mintázat elemeit az ún. sás-levelek és rozetták, a korábbi darabokon pedig a hatayinak nevezkett lótusz-virágok alkotják.

48 A fegyverek sima hátoldalán szívesen alkalmazzák ezeket a motívumokat egy medaillonon belül, éles kontrasztot alkotva ezáltal a zsúfoltan díszített médaillon, és a háttérként szolgáló sima, vagy geometrikus mintával díszített felületek között. Ilyen módon díszítették például a fent említett Zrínyi-pallos, vagy az ún. Sennyey-pallos hátoldalát is. (3-4. ábra) Ez az ún. „sás-leveles-rozettás" stílus, mellyel gyakorta találkozunk a 16. század második felében, illetve a 17. század elején készült török ötvöstárgyakon.

4

9 Az erdélyi magyar ötvösség - néhány ritka kivételtől eltekintve - sem ezeket a motívumokat, sem ezt a fajta, az európai ötvösségben szokatlan szerkesztési módot nem alkalmazta. A ritka kivételek egyike az ún. Teleki-pallos (2. ábra), melyen, hüvelyének előoldalán a „sás-leveles" stílust utánzó, vésett díszítés látható. A medaillonokba foglalt sás-levelek és rozetták formailag megegyeznek a török munkákon alkalmazott motívumokkal, vésésük azonban nem annyira finoman kidolgozott, s a minták hátterét sem mélyítette ki olyan módon az ötvös, mint az a török munkákra jellemző. Ha mégis kétségeink merülnének fel a tárgy török vagy magyar voltát ille4

2 Thaly 1886/a, 771. 4

3 Szendrei 1896, 691-692., Szablowski 1975, 259., Katona 1980, 144. 4

4 Baranyainé 1961, 244, 246., Thaly 1886/a 771., Thaly 1873, 206, 208. 4

5 Gerelyes 1989, 45-46., Skelton 1978, 795-796. 4

6 Lugosi 1988, 57. kép, 63. kép. Ltsz: MNM 55.3351., 55.3349. 4

7 Lugosi 1988, 42-43. kép. Ltsz: MNM 55.3332., 55.3331. A 16. század elején, első felében még igen erős perzsa hatásokat mutató oszmán-török ötvösség jellegzetes díszítőmotívumai voltak az ún. hatayi (lótusz) bimbók és virágok, illetve a hozzájuk kapcsolódó, гитг-пак nevezett, stilizált leveles indák. Vö. Anatolian 1983, passim. 4

9 Allan 1982,29.