Folia archeologica 42.

Gerelyes Ibolya: A török díszfegyverek elterjedése és használata Magyarországon a 16-17. században

FOLIA ARCHAEOLOGICA XLII. 1991. BUDAPEST A TÖRÖK DÍSZFEGYVEREK ELTERJEDÉSE ÉS HASZNÁLATA MAGYARORSZÁGON A 16-17. SZÁZADBAN GERELYES Ibolya „Pörbe szállottam a régi krónikás írók sok tévedésével, s igazoltam azt, hogy a 16. századnál lelkesebb és nemzetibb korszakunk alig volt. Régi történetíróink a hazai török rétegben a pusztító és romboló pogánynál egyebet nem láttak. Kimutattam, hogy a hazai törökség nálunk üdvös dolgokat is teremtett, és sokat tett a kölcsönös megértés dolgában. " - E jól ismert sorokat Takáts Sándor, a török hódoltság korának lelkes kutatója vetette papírra századunk elején.

1 Takáts számos tanulmányában próbálta igazolni, hogy a török hódoltság milyen „üdvös" módon éreztette hatását a magyar nép művészetének és kultúrájának formálódásában.

2 Az azóta eltelt csaknem egy évszázad során számos kiváló tanulmány született e témakörben

3, mégsem mondhatjuk, hogy ma már minden kérdésben tisztán látunk. Az alábbi tanulmány a korábban is ismert források

4 új szempontú elemzésén 1 Takáts 1915, VII—VIII. 2 Takáts 1961, passim. Történetírásunk másik, Takátséval éppen ellentétes nézetét Szekfű Gyula képviselte, aki szerint „termékenyítő kultúrhatásokat hiába keresnénk a török részről. Két ellentétes kultúráról van itt szó, melyek között csak a harc lehetett természetes." Vö. Szekfű é. п., 65. 3 Csak példaként említeném a legfontosabb munkákat: Palotay 1940, Fekete 1944, Fehér 1975, Kakuk 1977, Soproni 1981, Gervers 1982. 4 A múlt század második felének magyar történetírása nagy érdeklődéssel fordult a török hódoltság kora felé. Éppen ezért érthető, hogy ekkor indított történelmi tárgyú szakfolyóiratainkban számos XVIXVII. századi hagyatéki leltárat, ingóságjegyzéket, végrendeletet közöltek. Munkám során összegyűjtöttem az 1855-1911 között megjelenő Magyar Történelmi Tárban, illetve később Történelmi Tárban, az 1894-1906 között publikált Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlében, illetve az 1867-ben indított Századok első évfolyamaiban publikált ilyen jellegű okleveleket. Nemcsak a korabeli történelmi tárgyú folyóiratok hasábjain jelentek meg a témánk szempontjából érdekes jegyzékek, hanem jelentős monografikus feldolgozások is születtek. Az egyik legfontosabb ezek közül Radvánszky Bélának a század végén megjelenő három kötetes munkája volt. (Vö. Radvánszky 1879-1895.) Más, szintén e korszakban született művek a magyar történelem egy-egy kimagasló személyiségének, vagy családjának iratanyagát, levelezését, naplóit adták közre. Mint a további jegyzetekből majd kiderül, gyűjtésem során e munkákat is felhasználtam.