Folia archeologica 41.
Tibor Kovács: Egy bronzkori ritkaság: a tiszafüredi emberarcú askos és délkeleti kapcsolatai
ASKOS MIT MENSCHLICHEM GESICHT 25 hogy a szirének ismertté válásának alapfeltétele a homéroszi költemények megszületése volt, széleskörű elterjedésüket pedig a görögség keleti kapcsolatainak intenzívvé válása, majd a görög kolonizáció kiterjesztése segítette elő. 1 6 Az i.e. 8. századtól a bronzedények rátéteként, terrakotta edényként ill. vázaképek jeleneteként feltűnő szirénszerű ábrázolások jelentéstartalmát illetően — kivéve az Odüsszeusz mondához kapcsolható vázaképeket — megoszlanak a vélemények. Részben ezzel magyarázható, hogy az ún. szirén-ábrázolások attributióját — másmás irányban ill. vallásszimbolikában keresve annak tartalmi-formai gyökereit — a kutatás egyértelműen máig nem tudta feloldani. Az idevonatkozó széleskörű polemizálás jelen esetben mellőzhető, legfeljebb azon feltevések érdemelnek említést, amelyek nem csupán Egyiptom felé orientálódnak, hanem számításba veszik a kis-ázsiai teriomorf ábrázolásokat is. Ezen a szálon elinduva térben ugyan messzire jutottunk, viszont igen keveset léphettünk az időben visszavezető úton. Nevezetesen: E. Terrace ÉNY-lránból közöl két teriomorf edényt. 1 7 Az egyik magángyűjteményből származó szórványlelet, a másikat Daylaman-ban találták — mások mellett — i.e. 1000—800 közé keltezhető bronzszobrocskák társaságában. Vitatható, hogy ez utóbbi egyszerű teriomorf ábrázolás, vagy pedig emberarcú (esetleg maszkkal ellátott ?) madártestű edény. Mi inkább az utóbbira gondolunk, kiegészítve azzal, hogy A. Parrot a Louvre gyűjteményéből, hasonló fejrésszel ill. madárfarokkal ellátott — sírban talált — ún. ringvase-t közöl, szintén ÉNY-lránból. 1 8 És e ponton az edényszerű ember-madár szimbolika időben visszavezető szála, lehet hiányos ismereteink miatt, megszakad. Az ugyan valószínű, a Daylaman-i ábrázolás stilisztikai kapcsolatai ugyanúgy Szíria felé mutatnak, amint azt a ciprusi közép- és későbronzkor ún. madár (papagáj) fejű szobrocskáiról J. Karageorghis kimutatta. 1 9 Ez utóbbiak ugyan kombinált ember-állat ábrázolások és időben jól kapcsolódnak témánkhoz, de nyilvánvaló, annak feloldásához tényleges támpontot nem adnak. Úgy véljük, miután évezredeken keresztül a madár képében ábrázolt istenség művészeti megjelenítése mindig az adott nép hiedelemvilágának és jelképrendszerének függvénye volt, kilátástalan kísérlet lenne ennek — részben még feltáratlan — kapcsolatait, transzformációit nyomonkísérni. Még akkor is, ha tudjuk, elméletileg nem zárható ki annak lehetősége sem, hogy az ember-madár szimbolika egy része, függetlenül művészeti megjelenítésének jellegétől, azonos vagy hasonló gondolati tartalmat testesíthet meg. Ezek után úgy tűnik, az egyetlen esetleges továbblépési lehetőség a tiszafüredi edény karakterisztikus jegyeinek külön-külön történő analízise lehet. Ornitomorf részéről a Kárpát-medencei bronzkori askosok rövid áttekintésekor már szóltunk. Az askos antropomorf részéhez kapcsolódóan viszont eddig csak arra utaltunk, hogy a Kárpát-medence i.e. 15—14. századi művészetében — valójában konkrét helyi előzmények nélkül — előtérbe kerül az emberi és állati testrészek síkból kiemelt, plasztikus megjelenítése. Az új stílus — nevezhetjük így — egyik szép példája a Tószegről származó fejtöredék, amely feltehetőleg egy szobrocska része volt.0 Területünkről hasonlót nem ismerünk. Szintén Tószegen — hitelesen feltárt rétegből — került elő egy arcábrázolásos cserép, amely vagy ún. arcosedény, vagy antropomorf edény töredéke lehet.'1 A szintén jól keltezhető teleprétegből származó mendei lelet viszont már egyértelműen — tőrje alapján harcost szimbolizáló — antropomorf edénynek nevezhető. 2 2 Hasonló edényekhez tartozhattak azok a szintén Mendéről ill. Pákozdról, Igarról 2 3 és Duna-
