Folia archeologica 41.
H. Kolba Judit: A nagyenyedi és a segesvári lelet
188 H. KOLBA JUDIT zeumban őrizték az Eva Germaneana von Rammeln asszonyt ábrázoló festményt, 1680-ból 5 1, (13. ábra) amelyen szintén erdélyi szász nőt láthatunk, a felirat szerint magyaros díszruhában, valójában az addigra jellegzetesen erdélyi, szász viseletben. Sokáig úgy gondolták, hogy ezeket az ékszereket német földről hozta magával a szászság, még a középkori telepítés idején 5 2. Bármennyire német sajátosságnak tűnik, egyetlen német, népi viseletet ismertető könyvben nem találtam hasonló darabot. Ahol a fentiekhez köthető mellboglárt közöltek európai, sőt newyorki gyűjteményekben, kivétel nélkül erdélyinek nevezték a darabokat. Vonatkozott ez a korábbi, félgömbös boglárokra — ennek párját a kölni Múzeum gyűjteményében találhatjuk 5 3, Simon Gruz brassói mester munkájának leltározva, az 1600 körüli évekből, s ugyanitt a köves mellboglár párja az 1650 körüli időből, besztercei feloldatlan jeggyel 5 4. A Berlini Museum für Volkskunde gyűjteményében, népi ékszerként, szintén erdélyi mellboglárt mutatnak, a 18. század elejéről 5 5. A baltimore-i múzeumban egy övcsatot őriznek, magyar —erdélyi darabként leltározták, a 17. század végére 5". A fenti összefoglalást még egy viselettörténeti adalékkal kell kiegészítenünk. Igaz, hogy a mellboglár és ez az öv tipikusan szász ékszer, de már e század elején felfigyelt Gyárfás Tihamér a brassói ötvösséget bemutató könyve adatgyűjtése idején 5 7, hogy a Brassó környéki falvakban a csángók is viselik a mellboglárokat és a széles pántú öveket. О Türkös községben talált ilyen öveket és mellboglárokat, mindegyik brassói mesterek késői, múlt század végi munkája. Szerinte e falvak lakói a brassóiak jobbágyai voltak, így a rendszeres bejárás közben vették át ünnepi viseletükbe e jellegzetes ékszereket. Véleményét megerősítette Baloghné Horváth Terézia legújabb, népi ékszereket összefoglaló munkája 5 8. Bácsfalui illetve hétfalui csángó menyecskéket mutat be fényképen, akik szintén a szászokénak tartott mellboglárokat akasztottak nyakukba, és derekukon széles, egymás fölé húzott csatos övet viselnek. Számunkra a kutatás legérdekesebb adata volt, hogy már a múlt században átjutott ez a szász ékszer a moldvai csángók ősi viseletébe. Legvégére maradt egy különös darab, a nagyenyedi lelet első beleltározott emléke, a lóhomlokdísz. Nem illik a leletegyüttesbe egyrészt rendeltetésénél fogva — nem emberi viselet tartozéka —, másrészt érdekes problémát vet fel: ha ez a darab valóban a nagyenyedi darabokkal együtt került elő, akkor semmiképp nem beszélhetünk sírleletről. Mit keresett volna a 17. században egy tipi5 1 MMT 3, 380. 5 2 Ritz, 1978, 193. 5 3 Chadour- Joppien, 1985. 542, Nr. 525. A Hcftcl 8 gombos változata, Simon Gruz Brassó 1600 körüli jegyével: Kőszeghy, 1936. Nr. 181, 31. 5 4 Chadour- Joppien, 1985. 543, Nr. 526. szintén „Heftel", Beszterce-i 1560 körüli IB mesterjeggyel: Kőszeghy, 1936, Nr. 44, 10. 5 5 Ritz, 1978, 193. Nr. 236', „Heftel" a 18. századból, a Berlini Museum für Volkskundeban. 5 6 lewelry, 1980. 203, Nr. 548. övcsat, 17. századi, erdélyi-magyar darab. 5 7 Gyárfás, 1912. 274. ill 277-278. 5 8 Baloghné, 1983, 33-34. kép. Szerinte a 19. század 2. felében vették át a hétfalusi csángók, a szászok Heftelnek, a magyarok kesentvű-kösöntyűnek nevezték. XIV —XV —XVI. táblákon a mellboglárok és a bogláros övek a 19. századi Brassó környéki változatai, szerinte a környék szász és csángó lakossága egyaránt viselte. 58.
