Folia archeologica 41.
H. Kolba Judit: A nagyenyedi és a segesvári lelet
186 H. KOLBA JUDIT Béla 3 4 közölte az addig ismert mellboglárokat. Részletesen végigkísérte a típus kialakulását a középkori főpapi palástcsattól, Besztercei Balázs csóktábláján keresztül a 16—17. századi darabokig. Ez már előtte is gyakran ismételt tény volt, 3 5 hogy a szentekkel díszített főpapi palástcsatokból alakult, a reneszánsz stílus hatására, a világi viseletbe átkerült, és növényi mintával, ékkövek sorával díszített mellboglár. Egyes vélemények szerint a reformáció emberábrázolást mellőző hatására, a boglárok közepéről lekerültek a szentek, s a helyüket vette át a növényi ornamentika. Kétségtelen, kitűnik a sorból a segesvári 1. sz. boglár, középen szentekkel, de épp ezért egy rendkívüli darabnak számít. A 16. századi boglároknak tekinthetjük azt a típust, amely az ékköveket öntvény formájában imitálja, felül nyolc áttört, félgömbalakú dísz látható rajtuk, középen külön boglárral díszítettek. A korábbiak indás peremén külön rátéve, a későbbiekben egybeöntve, kis mozgó, futó állatok látszanak. Ebből a típusból van mesterjegy nélküli, de maradt későbbi, 17. század végi darab is, mely Petrus Sigerus munkája. 3 7 A fenti leletekben előforduló darabokon kívül még hat hasonló található a Nemzeti Múzeumban, 3 a Jankovich gyűjteményből, egy a Bánffy anyagból és két nagyszebeni származású ékszer. 3 8 Talán a Bánffyaktól való darab tér el a többitől annyiban, hogy a közepét egy későbbi befoglalt kő díszíti. Mesterjegye kettőnek van, mindkettő egyelőre azonosíthatatlan, származásuk egyértelműen Erdélyhez köthető. A két szebeni darab Balthazar Fleischer (1551) illetve Lucas Pfeffer (1575-1580) munkája. A mellboglárok későbbi, tipikusan 17. századi csoportja az ékkövekkel: karmos foglalatokba helyezett üvegkövekkel, türkizekkel, áttört levelekkel, sodrott kúpokkal és zománcozott alátétlemezekkel díszített darabok. Utóbbiaknál a zománc mindenütt töredékes, csak apró foltok érzékeltetik az egykor pompás sötétkék vagy sötétzöld zománc színét. Ezt a típust csak a segesvári, a szentekkel díszített mellboglár képviseli a fenti leletekben, de sok párhuzama található a múzeum gyűjteményében. Nagyobb részük már mind mesterjegyes, és kivétel nélkül erdélyi szász városok: Nagyszeben, Brassó, Beszterce mestereinek jegye fordul elő rajtuk. Legkorábbi a valószínűleg nagyszebeni Paulus Brölffthöz köthető 3 9, a 16. század végéről. De van jegy nélküli is 4 0, mely a 17. század közepén készülhetett, míg a brassói Stephanus Pip alias Zimmermann jegyével jelzett darab 4 1 a 17. század 2. felére keltezhető. Thomas Klosch műve 4 2 a 17. század legvégéről való. Ekkor dolgozott a segesvári boglár mestere is. 3 4 Kövér, 1897. i.m. 3 5 Rcissenbcrger, 1883. 29-31, és Radisics, 1896. I. 85-86, 129-130. 3 6 Téglás, 174. 3 7 Ld. a 3. sz. segesvári mellboglár (28. jegyzet) 3 8 Ltsz. Orn. Jank. 468 (a nyírbátori templomból), Orn. Jank. 470 (a temesvári vásárból). Orn. Jank. 467 (Erdélyből, Besztercéről) származik. A negyedik darab (ltsz. 59.104.C.) a Bánffy gyűjteménnyel került be, erdélyi munka, az alján levő BDD jegy egyelőre azonosítatlan. Leletszerűen kerültek be az 1891. 16.1 —2. mellboglárok, mestereik Kőszeghy, 1936. Nr. 1296 ill. 1332. 3 9 Ltsz. 59.73.C. a Bánffy gyűjteményből. Jegye Kőszeghy, 1936. Nr. 1328, 239. 4 0 Ltsz. 59.76.C. a Bánffy gyűjteményből, jegye nincs. 4 1 Ltsz. 59.72.C., a Bánffy gyűjteményből, jegye Kőszeghy, 1936. Nr. 229, 40. 4 2 Ltsz. 59.75.C. a Bánffy gyűjteményből, jegye Kőszeghy, 1936 Nr. 221, 38.
