Folia archeologica 41.

Parádi Nándor: Mátyás címeres kályhacsempe lelet a Magyar Nemzeti Múzeumban

164 PARÁDI NÁNDOR kályhacsempe, és az ehhez nagyjából hasonlók vizsgálata jelentette, s ekkor fogalmazódott meg (a rangosaktól megkülönböztetésül) a „népies elnevezés.

44 Itt egy több darabból álló lelet kivételével csak egy-egy kályhacsempe típushoz tartozó egy-egy csempe vizsgálatára volt lehetőség, de így is néhány „népies" kályhásműhely (központ) körülhatárolására (így a Vasvár —szombathelyi és csabrendeki Szent Györgyös csempe alapján a Ny-Dunántúlira) és koruk pontosabb megállapítására is sor kerülhetett.

4

5 A most ismertetett Mátyás címeres kályha leleteket a hazai cserépkályha fejlődésének fontos bizonyítékaként értékelhetjük. Ezek a mázatlan, a fafaragás technikáját és mintakincsét idéző kályhák a Dunántúl középső és Ny-i részén kialakult — eddigi ismereteink szerint a legjelentősebb és valószínűleg egyik legrégebbi — műhely meglétét igazolják a 15. század utolsó harmadában. Mint az eddigi kutatás megállapította, evvel közel egyidőben, az ország más részein is hasonló folyamat kezdődött el. A nagyobb és jelentősebb települések egy részén kályhás műhelyek alakultak ki, ezekben valószínűleg helyi készítésű nyomódúcokkal dolgoztak, de esetenkint az udvari kályhák egyik-másik csempéjét is lemásolták.

4

6 Ez a folyamat a cserépkályhának a középkori társadalom szélesebb rétegeinél való megjelenését mutatta. Kályhacsempéink ugyanis várak (Sümeg, Nagyvázsony), kolostor (Zalavár), egyházi épület (Vasvár), nemesi, köztük kisnemesi udvar- és lakóházak (Külsővat, Csabrendek, Nagyvázsony — Csepely) kályháihoz tartoztak. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy ezen a vidéken a paraszti lakóházakban a csempékből megépített kályhák használata csak a következő évszázadokban terjedt el.

4

7 4

4 Méri 1957, 194, 199. 4

5 Méri 1957, 196. ,

G Erre utal a lovagalakos kályhák csempéiről készített másolatok (fát őrző oroszlános, griffes, pelikános) egymástól távoli helyeken a népies kályhacsempékkel való együttes megjelenése. Holl 1958, 269 - 270.; Ho//1971, 183-184, 189-190.; Holl 1975, 209-215. 1

7 E megállapítás helyességét a Mátyás címeres kályhák előfordulási területén végzett, néhány nagyobbarányú későközépkori faluásatás bizonyította. A feltárt falu csak egy-két — a legrangosabbnak tekinthető — lakóházában állt kályha; a többiben kemence volt. Holl-Parádi 1982, 106.; Holl 1990, 195-196.