Folia archeologica 41.

Vörös István: Kutyaáldozatok és kutyatemetkezések a középkori Magyarországon I.

KUTYAÁLDOZATOK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 131 honfoglalás- és Árpád-kori sírokban állatcsontvázak közül csak kutyáé fordul elő, ezért valószínű, hogy a kopáncsi 30. sz. sírban is egy kutya maradványa volt. 4. Káka 1906. (Pest m.) - 10. század. ,,Kutyakoponyás sír" A szétdúlt temetőrész egyetlen sértetlen sírjában, egy lovassírban az emberi csontváz mellett „egy jól kifejlődött kutyának a koponyája" feküdt.

1

8 5. Letkés- Téglavető I. 1965- 1969 (Pest m.) - 10-11. század. Kutya sír A temető D-i szélén, a XVII. szelvény Ny-i harmadában egy halomba rakott kövek közelében 150 cm mélyen egy kutjacsontvá^ feküdt, ÉNy— DK-i tájolásban.

19 Kutyakoponya A XVIII. szelvény D-i felében 60 cm mélységben kövekkel körbepakolt kutjakoponja került elő.

20 Kutyakoponyás sír A temető DK-i szélétől távol, különálló 84. férfi sírban az emberi csontváz lábától ÉK-re 50 cm-re egy kutjakoponja volt.

2

1 A kedvezőtlen talajviszonyok miatt az ásató régész nem tudta a sírfoltot pontosan rögzíteni. A 84. sírt melléklet nélküli sírnak nyilvánította, és a kutyakoponyát síron kívüli leletnek tekintette. Az ásató megfigyelése, hogy t.i. a kutyakoponya „bolygatott (?) fekete földben" feküdt, arra enged következtetni, hogy a 84. sírra utólag ásott gödörbe helyezték el az állkapocs nélküli kutyakoponyát. A sírra ásott gödör mélysége megegyezett a sír mélységével. 6. Magyarhomorog 1962 (Hajdú-Bihar m.) — 10. század. Farkasos sír A feltárt temetőrész (XI. szelvény) egyik sírsorának D-i végén, a 15. férfi sírra ásott gödörben eg) farkas csontváza feküdt

2

2. A sír jobb oldalába utólag mélyített gödör közepe elérte a sírfeneket, és megbolygatta az emberi váz jobb lábszárát is. 1

8 Frey 1906 191 -192; Hampel 1907 121. 1

9 Bakay 1978 91, 147. Mind Bakay (1978), mind Bálint (1971 305-306) eltérő kutyamaradványokat és lcletkörülményeket közölnek. 2

0 Bakay 1978 91, 147. 2

1 Bakay 1978 89, 104. kép. 2

2 A 15. sírra utólag ráásott állatcsontvázat az ásató régész Dienes István nem tartotta honfoglalás korinak. A magyarhomorogi honfoglalás kori temető farkas-leletéről először Bökönyi Sándor tesz említést (Bökönyi 1974 380.). A farkasnak csak a koponyája került a MNM. Archaeozoológiai Gyűjteményébe, Ltsz.: 63.1.20 — 21. A kétszeri beásással is bolygatott 15. sz. sír feltárásakor az ásató régészt — véleményem szerint — három tényező befolyásolta: 1, a sírok állatmaradványainak sztratigráfiájáról korábban vallott vélemény, amely szerint „sírmellékletnek" csak az emberi váz magasságáig, vagy annak „közelében" előkerült leleteket tekintette; 2, az állat, vagy állatrész utántemetésének addigi hiánya, és 3, az állat pontos meghatározásának a hiánya. Az utántemetés szokása ismert Magyarországon Letkés — Téglavető L, Szabolcs — Ref. Parókia és Karos honfoglalás kori temetőkben. A különböző állatok testrészeinek után-, mellé- és fölétemetési szokás gyakorlata legfeltűnőbb a volgai bolgár tankajevkai temetőben, ahol az állatleletegyütteseknek több mint a fele — az ásatok megfigyelése szerint — a „sírgödöraljon" kívül került elő (Halikova—

Kazakov \977 93 — 172. In.: Erdélyi szerk. 1977.)