Folia archeologica 40.

Vörös István: Campona – Nagytétény római tábor állatcsontmaradványai

CAMPONA ÁLLATCSONTLELETEI 91 nagyobb méretű házi szamarak voltak

2

3, mint a késő császárkori lelőhelyeken1. Ez a méretbeli eltérés nemcsak időbeli, hanem eltérő származásbeli helyet is jelez. A castellum vallumából ismert kutyák egy típusba tartoznak, amely leginkább a kopókra emlékeztet (5. kép 1. —2.). A gondos ápolást nélkülöző törött lábú, és ezért aberránsan gyógyult kutya femur-jához (4. kép 3.) hasonló fracturált kutya femurok ismertek a Rajna-menti Colonia Ulpia Traiana római városból is

2

5. A fracturált femur gondos ápolás következtében megfelelően gyógyulhat, amire példa a Szakály—Réti Földek bennszülött kelta telepen talált kutya

2®. Az őstulok maradványok egy juvenilis és egy aduitus egyedtől származnak. A 92 db gímszarvas maradvány közül csak 4 db a postcramiális elem, 88 db agancs maradvány. Szórványosan agancs maradvány az egész negyed tábor területén előkerült, de a táborbelsőből 75 db ismert (1. táblázat). A feltárt tábor belső területén két helyen halmozódott fel agancs maradvány: 1., a principia-val szemben álló épületből (II. munkahely, C

4_

5 és D2-3-4 felületek; 5'a helyi. Fig.) 52 db; és 2., az ÉK-i táborfal mellett az úttest feletti törmelékben (I. szelvény С árok; 5/b hely 1. Fig.) 23 db. Az utóbbi helyen kész termék, egy csiszolt és vésett agancs tárgy is előkerült. A gímszarvas agancs maradványok megoszlása: db koronaág 20 26 szárkortex 10 koronaelágazás 6 vékony lemez 13 % 23 23 középág 2 26 jégág 1 szár 3 agancstő 4 10 vetett agancstő 6 65 Az agancsmaradványok kivétel nélkül egy agancsmegmunkáló műhelyből származó félkész termékek, illetve gyártási hulladékok. A camponai táborban csak vetett agancsot, tehát gyűjtött és nem vadászat során elejtett gímszarvas trófeát (mint pl. Tokod erőd esetében) használtak fel. A feldolgozás során az agancsot a felhasználandó rész alkalmazásától függően szétdarabolták: először az agancsszárról levágták az ágakat (szem-, jég-, középág) és a koronát; majd a koronát tovább darabolták ágakra, másodszor az agancsszárat és az ágakat különböző hosszúságúra vágták fel. Az agancsszár legalsó része az agancstő, amely rózsával (6. kép 1 — 4.), vagy rózsa nélkül (6. kép 5 — 6.) ismert a táborból, harmadszor a szárdarabokat és az ágakat hosszában úgy vágták fel, hogy 2

3 I 'örös 1982, 137; Vörös 1986, Tabic 2. 2

4 Bökönyi 1984, 201 ; Vörös 1987, 246. 2

5 Waldmann 1967, 64, Taf. 6. 5-6. 2" I örös 1982, 138- 139, Fig. 5. a.